Napi evangélium

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.”

Elmélkedés:

A böjt a zsidó vallási élet egyik alappillére az imádkozás és az alamizsnálkodás mellett. A mai evangélium szerint Keresztelő János tanítványai azt kérdezik Jézustól, hogy tanítványai miért nem tartanak böjtöt? A válaszból azt olvassuk ki, hogy a böjtöt nem veti el az Úr, de a böjt megtartásának farizeusi módját elutasítja. A böjt a bűnbánat és a fájdalom jele, ezért megvan a maga ideje. Az az idő amíg Jézus együtt van tanítványaival, nem lehet a böjt ideje. Követőinek az a feladata, hogy mind jobban megismerjék Mesterüket, elsajátítsák életmódját, megismerjék tanítását az Isten országáról, elmélyítsék belé vetett hitüket. Ha majd az Úr eltávozik körükből, távozik a világból és visszatér Atyjához a mennybe, akkor majd eljön számukra is a böjtölés ideje.
A Megváltó jövetelével az öröm új korszaka köszönt be. Erre az új időszakra utalnak a felhozott példák is a borról és a szövetről. A két hasonlat kapcsolódik az előző részek üzenetéhez is. Jézus eljött és ezzel új korszakot nyitott az üdvösségtörténetben. Isten a bűnösökhöz küldte őt, hogy bűnbánatra indítsa és a megtérés útjára vezesse őket. Személyében az irgalmas Atya lehajol a bűnös emberiséghez és megajándékozza a bűnbánókat a lelki újjászületéssel. A krisztusi tanítvány nem ragaszkodhat múltjának bűneihez, hanem Isten kegyelmével halad az életszentség útján.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel a hűséges lelkekre, mint Fiad örökségére. Keserves kínszenvedése érdemeiért áldd meg őket, s vedd őket örök oltalmadba, hogy irántad való szeretetük soha ki ne hűljön, s a szent hit kincsét soha el ne veszítsék, s hogy majdan az örökkévalóságon át az angyalok és szentek karával együtt szüntelenül dicsérjék irgalmadat.