Napi evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.”

Elmélkedés:

A hegyi beszéd folytatásában Jézus megvilágítja tanítványai számára, hogy vallási cselekedeteik hogyan múlhatják felül a farizeusi vallásosságot. Három jámborsági gyakorlatot említ, az alamizsnát, az imádságot és a böjtöt. Az imádság helyes formájáról holnap, a másik kettőről a mai evangéliumban olvasunk. Jézus felhívása így hangzik: „Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek!” Máté evangéliumában most fordul elő először a „képmutatók” kifejezés, amelyet az írástudókra és a farizeusokra ért. Sem a Szentírásban, sem más korabeli írásban nem találunk arra vonatkozó adatot, hogy a jótékonyságot gyakorló személyek kürtöltettek volna az adományok szétosztásakor. A kijelentés értelme az, hogy az adakozó személy ne hívja fel magára a figyelmet, ne keltsen feltűnést. Adományát semmiképpen se azért adja, hogy így vívja ki az emberek megbecsülését, tiszteletét.
Az igazi erény, az önzetlen adakozás sosem keresi a feltűnést és nem az elismerés reményében történik. Aki jótetteiért bármiféle dicséretet vár az emberektől, az már megkapta a maga jutalmát, tehát Istentől nem számíthat semmilyen jutalmazásra. Aki viszont önzetlenül, nagylelkűen, titokban segít másokon, azt Isten fogja majd megjutalmazni. Isten ugyanis jól ismeri szívünk szándékait és eszerint ítéli meg cselekedeteinket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Igazán szomorú dolog, hogy olyan nagyra vagyunk egyes dolgokkal, amiket, Uram, teérted teszünk. Holott jobb volna oda sem figyelni rájuk, ha mégoly nagy számmal volnának is! Boldogok azok, akik nagy tetteket vihetnek végbe a Te dicsőségedre! Ó, Uram! Tégy engem képessé valami jóra, ha már annyira szeretsz!
Avilai Szent Teréz