Napi evangélium

Abban az időben: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.” Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve, megáldotta őket.

Elmélkedés:

Útja során Jézus már elhagyta Galileát, most már a Júdeai országrészben tartózkodik. A tömegek itt is ugyanazzal a szándékkal keresik, hallgatni akarják tanítását és gyógyulást kérnek a betegek számára. A mai evangéliumi jelenetből úgy tűnik, mintha a tanítványok joga volna meghatározni azt, hogy ki kerülhet a Mester közelébe és ki nem. Ők pedig a korabeli szokásoknak megfelelően nem tartják helyénvalónak, ha gyermekek zavarják meg Jézust tevékenységében. Szerencsére maga Jézus is odafigyel azokra, akik hozzá érkeznek. Rögtön észreveszi a tanítványok túlzó igyekezetét, helytelennek minősíti azt és magához hívja a gyermekeket, hogy kimutassa irántuk szeretetét és megáldja őket.
Elképzelhető, hogy beteg gyermekekről van szó, akiket szüleik akarnak Jézushoz vinni, hogy „tegye rájuk a kezét.” Ez a kijelentés ugyanis a betegek gyógyításánál szokott előfordulni az evangéliumokban, a kézrátétel Jézus sajátos mozdulata, amely megszünteti a betegségeket és visszaállítja a testrészek egészségét. Az evangélista azonban nem tesz kifejezett említést arról, hogy beteg gyermekekről van szó, talán éppen azért, hogy Jézus gyermekekhez való viszonyulását bemutassa.
Az Úr cselekvésének hátterében az áll, hogy mindenki meghívást kap az Isten országába, egyetlen személy, egyetlen gyermek sincs onnan kizárva.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, minden a végtelen szeretetedből származik, ezért mindenért hálát adok. Hálás vagyok azért, amit adtál, s amit elvettél. Hálás vagyok jó képességeimért és gyengeségeimért egyaránt. Hálás vagyok az örömért és szenvedésért. Hálás vagyok segítségedért és életem nehéz helyzeteiért. Hálás vagyok irgalmadért, s azért, hogy üdvözíteni akarsz. Uram, taníts meg hálásnak lenni! Taníts meg észrevenni a legkisebb dolgokat is az életben, akár tőled, akár embertársaimtól kaptam azokat! Taníts meg arra, hogy a hálámat mindig ki tudjam fejezni!