Napi evangélium

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”

Elmélkedés:

Megtérésre indító Szentlélek
János evangélista sajátos módszere, hogy kiemel Jézus életéből egy eseményt, amelyet csak röviden ír le, majd pedig részletesen kifejti annak értelmét, üzenetét. Egy ilyen jelenetet olvasunk ma, pünkösd ünnepén az evangéliumban. A Szentlélek megígérésének és kiáradásának szűkszavú leírása miatt helyénvalónak tűnik, ha a mondanivaló kifejtése előtt részleteiben is szemléljük a pünkösdi eseményt, amelyhez Szent Lukács művét, az Apostolok cselekedeteit hívjuk segítségül.
Az Úr mennybemenetelét követően az apostolok minden nap összegyűlnek és imádkozva várják Jézus ígéretének beteljesedését, a Szentlélek eljövetelét. Nem tudják még, hogy mi is fog történni, nem sejtik, hogy mit fognak megtapasztalni, és arról sincs elképzelésük, hogy mire fogja indítani őket a Lélek. Csak annyit tudnak, hogy meg kell nyitniuk önmagukat a Szentlélek befogadására. Lukács leírása szerint a harmadik isteni személy, a Szentlélek szélzúgás kíséretében jött el és lángnyelvek alakjában ereszkedett le az apostolokra. A Lélek hatására ők különféle nyelveken kezdtek beszélni, tanúságot tenni Jézus haláláról és feltámadásáról, s így a különböző tartományokból az ünnepre Jeruzsálembe érkező, más-más nyelvű zarándokok mindegyik úgy hallotta, úgy értette, hogy az ő nyelvén hirdetik Isten megváltó tettét. A korábban bezárkózó apostolok félelme megszűnik, bátran indulnak, hogy a nagy nyilvánosság előtt beszéljenek Jézusról (vö. ApCsel 2,1-11).
Mi a jelentősége a Szentlélek eljövetelének? E kérdés pontos megválaszolásához abból kell kiindulnunk, hogy Jézust küldetésében mindvégig a Szentlélek vezeti. Kicsit el is csodálkoztunk azon, hogy közvetlenül nyilvános működése előtt Jézus a Lélek ösztönzésére vonult ki negyven napra a pusztaság magányába, hogy ott felkészülhessen küldetésére, ahol aztán megkísértette őt a sátán, azaz el akarta őt téríteni küldetésétől. A Szentlélek nem azért vezette őt a pusztába, hogy ott kísértésnek legyen kitéve, hanem azért, hogy a világtól visszavonultan készüljön mindannak véghezvitelére, amit az Atya kíván tőle. A nyilvános működés kezdetén azért kerül hangsúlyos megemlítésre a Szentlélek, hogy a hívő számára világos legyen: az Urat ő vezeti küldetésében, cselekedeteiben.
Jézus világból való távozása, mennybemenetele után elkezdődik az Egyház küldetése, és e közösség megszületésének pillanatában jelen van a Szentlélek, tulajdonképpen neki köszönhető e közösség születése, illetve az Egyház a Jézustól kapott küldetésének megvalósítása során mindvégig érezheti a Szentlélek vezetését, irányítását, megerősítését. János evangélista a Szentlélek kiáradása alkalmához csak egy dolgot, a bűnök megbocsátását köti, azaz miként Jézus a megtérés hirdetésével kezdte meg működését, ugyanúgy az Egyháznak is minden korban ezzel az üzenettel kell elsőként megszólítani az embereket. Egyesek talán azt gondolják, hogy nem éppen a legpozitívabb üzenet az, ha mindjárt az elején bűneire emlékeztetünk valakit, de nem ebből a szempontból érdemes néznünk a megtérés hirdetésének szükségességét. Sokkal inkább arról van szó, hogy Isten végtelen irgalmát hirdetjük, azt, hogy ő mindenki felé kiárasztja megbocsátó szeretetét, és az ő irgalmának elfogadása, azaz bűneink megbánása nyitja meg az utat számunkra az életszentség felé. Tehát a bűnös élettel való szakítás az első lépés azon az úton, amelyen visszatérhetünk az irgalmas Istenhez. Vezessen mindannyiunkat igaz bűnbánatra a Szentlélek, aki a szeretetben való megújulás forrása számunkra.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Istenünk, segíts minket annak megértésében, hogy a Szentlélek ajándék, a te ajándékod, és ugyanígy az életet is mindig ajándéknak, a te ajándékodnak tekintsük. Tégy minket az élet evangéliumának hirdetőivé, ünneplőivé és szolgálóivá. Élj bennünk mindenkor Szentlelked által, hogy élet legyen bennünk, s egykor eljussunk az örök életre. Indítson bennünket a Szentlélek, hogy Krisztushoz méltóan éljünk és életünkkel az ő evangéliumát hirdessük!