napi evangelium






Napi evangélium


2018. május 14. – Hétfő

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”

Jn 16,29-33


Elmélkedés:

Jézus búcsúbeszédét hallgatva az utolsó vacsorán, végre a tanítványok is megszólalnak és hitvallást tesznek arról, hogy Jézus valóban az Atyától jött. A hit útján haladó ember számára mindig annak elfogadása jelenti a fordulatot, hogy Jézus a mennyei Atya Fia, az ő küldötte. Amíg nem jutunk el ennek felismerésére, addig Jézusban csak egy embert látunk és értetlenül fogjuk hallgatni tanítását és szemlélni cselekedeteit. De attól a pillanattól kezdve, hogy meglátjuk benne Isten Fiát, azaz azt, hogy nem csak valóságos ember, hanem valóságos Isten is, a hit által megvilágosodik számunkra, hogy tanítása az örök életre vezető igazság, cselekedetei pedig annak megnyilvánulásai, hogy az irgalmas Isten jelen van a világban.
Jézus ismét prófétai szavakat használ, amikor arról beszél, hogy szenvedése és halála láttán övéi szétszélednek, illetve elhagyják, de ez a kijelentés nem csak egykori tanítványaira vonatkozik, hanem az Egyház életére is. Mégis nagy lelki nyugalommal beszél arról, hogy sosem marad egyedül, mert az Atya mindvégig vele van. Vele van még akkor is, amikor elszenvedi a halált. Ez az óra alkalom Jézusnak arra, hogy kifejezze és megerősítse az Atya iránti bizalmát és engedelmességét. Emberi szemmel nézve szerencsétlenségnek és a rossz győzelmének minősítenénk halálát, de mivel önként vállalta a szenvedést és a halált az Atya iránti engedelmességből, ezért értékessé válik az Atya szemében. Az Úr győzelme a halál felett előre hirdeti a mi feltámadásunkat is.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Teremtő Istenünk, te úgy rendezel mindent, hogy aki felfuvalkodhatna a neki juttatott ajándék miatt, az alázkodjék meg hiányai miatt. Egyszer kegyelmeddel fölemelsz valakit, más dologban meg megalázod. Uram, add, hogy jól gazdálkodjunk sokféle kegyelmeddel, legyünk meggyőződve arról, hogy a nekünk juttatott adományok voltaképp másokéi, mivel az ő javukra adattak. Add, hogy a szeretet által kölcsönösen szolgáljuk egymást. Ennek során megértjük, hogy mások adományai egyben a mieink is, és saját adottságainkat is úgy ajánljuk fel másoknak, mintha valamennyi az övék volna.
Nagy Szent Gergely
 


 
 
Feliratkozás a napi evangélium küldéshez (ingyenes)

Név:

E-mail cím: