Napi evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”

Elmélkedés:

Az utolsó vacsorán mondott búcsúbeszédének következő részletében az eljövendő Szentlélek szerepéről ad tanítást Jézus, erről olvasunk a mai evangéliumban. A Jézus által megkezdett művet, a megváltást, a Szentlélek úgy teszi hatékonnyá az idők végezetéig, hogy megszenteli az Egyházat. Isten Lelke belülről hatja át az Egyház közösségét és annak tagjait, segítve mind a közösséget, mind az egyéneket a hitről szóló tanúságtételben. Az emberiség története nem olyan folyamat, amely a maga természete szerint halad előre, hanem hitünk szerint üdvtörténet, azaz Isten és az ember állandó párbeszéde, amely lépésről lépésre segíti az egész emberiséget, hogy az üdvösség útján haladjon. A Szentlélek az Egyház valamennyi tagja számára megadja a hit világosságát és megerősít a hitben. Erre utal az a megjegyzés, hogy a „teljes igazságra” vezet el a Lélek.
Az apostoli lelkület egyik lényeges jellemzőjét értjük meg itt. Nem csupán az a kinyilatkoztatás, amit Jézus hirdet, illetve ami megvalósul halálával és feltámadásával, hanem az is, amit a Szentlélek megértet az apostolokkal és a tanítványokkal a Krisztus-eseményről. Az apostoli küldetést leszűkítenénk, ha csak Jézus tanításának ismétlését értenénk alatta. E küldetés lényege, hogy az Úr haláláról és feltámadásáról tegyünk tanúságot, mint a megváltás forrásáról, és ezt a Szentlélek érteti meg mind az egykori apostolokkal, mind napjaink Egyházának tagjaival. Mi is küldöttek, apostolok vagyunk, akik az igazságról, Krisztusról teszünk tanúságot.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézusom! Hálát adok neked, hogy feltételek nélkül elfogadsz engem, hozzád tartozom, és nem mondasz le rólam. Hálát adok, hogy kegyelmed halálom napjáig ingyenes, hogy teljes jóságodban nem hiányosságaimat kéred számon tőlem. Hálát adok, hogy számodra nem veszhetek el soha, ha el is fordulok tőled, te akkor is rám találsz. Nem akkor jössz, ha várom, hanem ha nem számítok rá. Csöndesen átölelsz, befogadsz határtalan szeretetedbe. Elhiszem, hogy a szemedben nem létezik a rossz, csak az örök lehetőség, hogy bennem élve, általam kifejezd magad. Szólj rajtam keresztül, nyilvánulj meg bennem, hogy többé már ne én legyek a fontos, hanem csak te. Segíts, hogy közvetítsem jelenléted a világban.