napi evangelium






Napi evangélium


2018. április 13. – Péntek

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

Jn 6,1-15


Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporításkor Jézus kenyeret és halat ad az embereknek a Tibériás-tónál, ezt az esetet idézi fel a mai evangélium.
Feltámadása után ugyanezen a helyen történik a csodálatos halfogás (vö. Jn 21,1-14) eseménye is. Amikor az apostolok kiérnek a partra bárkájukkal, Jézus hallal és kenyérrel fogadja őket. A két csoda leírásában több közös elemet találunk. Mindkettőben szerepel az isteni cselekedet, amely pótolja a hiányt. Jézus megadja azt, amire az adott helyzetben szükség van. Az emberi közreműködés is ilyen közös elem, hiszen a fiú által hozott öt kenyeret és két halat sokasítja meg Jézus, illetve a másik történetben az apostolok nem maradnak tétlenek, ki kell vetniük a hálót a vízbe, ahogyan azt Jézus parancsolja. Az embernek tehát valamit tennie kell, hogy Isten csodás módon segítsen.
Mit kér tőlünk Jézus napjainkban? Vessük ki mi is a hálót, az igehirdetés és a tanúságtétel hálóját, hogy a feltámadás örömhíre eljusson mindenkihez! Ahogyan egykor az apostolok egész éjszaka hiába fáradoztak és nem fogtak semmit, de az Úr mégis eredményessé tette munkájukat, ugyanígy az emberhalászat munkája eredménytelen lenne az ő jelenléte és segítsége nélkül.
Az átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben Jézus az ő testét adja nekünk lelki táplálékul. Elfogadom-e hittel, hogy a szentáldozásban Krisztus szent testét veszem magamhoz? Szükségem van-e minden nap az élő kenyérre?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Édes Jézusom, eléd borulok, abban a biztos tudatban, hogy te megteheted azt is, amit én még csak el sem tudok képzelni. Ott akarlak szolgálni, ahol te akarod, bármi áron, bármi áldozat árán. Én magamtól semmit sem tudok tenni: nem tudok megalázkodni, de mondom neked és határozottan mondom: meg akarok alázkodni, szeretni akarom a megalázkodást, hogy testvéreim ne vegyenek sokba. Csukott szemmel és bizonyos örömmel vetem magam a megvetés, a szenvedés és elutasítás azon áradatába, ahová a te akaratod helyez. A szívembe hasít az ellenérzés, míg ezt mondom, de mégis megígérem neked: akarok szenvedni, akarok érted megvetett lenni!
Szent XXIII. János pápa
 


 
 
Feliratkozás a napi evangélium küldéshez (ingyenes)

Név:

E-mail cím: