Napi evangélium

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”

Elmélkedés:

Isten szeretetének lényegét foglalja össze a mai evangélium kijelentése: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).
Isten irántunk való szeretete a megváltás egyetlen forrása. A megváltás művében minden értünk emberekért, a mi üdvösségünkért történt. Erről a szeretetről tanított Jézus, ezt tanúsította halálával, és ezzel az irgalmas szeretettel találkozunk majd reményünk szerint halálunk és feltámadásunk után a végső ítéletkor.
A megváltás az isteni szeretet csodája, amellyel a mennyei Atya egyszülött Fiát adta a világnak, aki a kereszten feláldozta életét minden ember megváltása érdekében. Jézus önfeláldozása az Atyának új életet hoz számára a feltámadásban, amely az Atya cselekedete. Aki hisz Krisztus feltámadásában és kész arra, hogy felajánlja életét Istennek, az számíthat az örök életre. A húsvéti eseményt szemlélve megértjük, hogy minden értünk történt egykor. Jézus értünk szenvedett és értünk halt meg, hogy megváltson minket bűneinktől. A mi üdvösségünkért támadt fel a halálból, pontosabban támasztotta fel őt az Atya, hogy a Jézusban való hit által elnyerjük az örök boldogságot. A hit nem kényszer egyetlen ember számára sem, amit kötelezően választanunk kellene, hanem Isten ajándéka, amelyet elfogadva teljes és boldog lesz az életünk. Elfogadom-e, hogy Isten teljessé és boldoggá tegye életemet?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Atyám, rád hagyatkozom: tedd velem azt, ami neked tetszik. Bármit teszel is velem, megköszönöm. Kész vagyok mindenre, elfogadok mindent, csak akaratod teljesedjék bennem és minden teremtményedben. Semmi mást nem óhajtok, Istenem! A szeretet sürget, hogy egészen neked adjam magamat, hogy fenntartás nélkül kezedbe helyezzem életemet – határtalan bizalommal, mert te vagy az én Atyám.
Boldog Charles De Foucauld