Napi evangélium

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”

Elmélkedés:

Újabb jelenésről olvasunk az evangéliumban, most az apostolok közösségének jelenik meg a feltámadt Krisztus. Talán egy kicsit elcsodálkozunk azon, miért nem nekik jelent meg elsőként Jézus? Ők voltak hozzá a legközelebb, őket személyesen Jézus választotta ki, hogy tanúi legyenek, miért nem nekik jelent meg legelőször? A sírhoz siető asszonyok már találkozhattak vele, az emmauszi két tanítvány is felismerhette őt, amikor megtörte számukra a kenyeret, de az apostoloknak csak e jelenések után jelenik meg az Úr. Ennek okát aligha fogjuk megismerni. Mindenesetre az biztos, hogy a feltámadt Krisztus akkor jelenik meg, amikor akar, és annak jelenik meg, akinek ő meg akarja mutatni magát. Jelenéseiben nem korlátozhatja senki ember, és nem korlátozhatják őt fizikai akadályok. Nem akadály tehát az sem számára, hogy olyan helyiségben jelenjen meg, amelynek zárva van az ajtaja.
Az a tény, hogy ebben az esetben egy nagyobb létszámú csoport van jelen, azt igazolja, hogy nem egyes személyek képzelődéséről van szó. Ezt további két dolog erősíti meg: egyrészt az Úr megmutatja kezén és lábán azokat a sebhelyeket, amelyeket a keresztre feszítéskor szerzett, másrészt eszik, ételt vesz magához, amit a jelenlévők láthatnak.
E jelek segítségével az apostolok eljutnak a hitre, de az ő esetükben sem beszélhetünk gyorsaságról, ők is csak lassan, fokozatosan jutnak el annak felismerésére, hogy valóban a Feltámadott mutatja meg nekik önmagát.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mennyei Atyám! Kifejezem hálámat, hogy meghívtál szolgálatodra. Egyetlen jutalomért, az örök üdvösségért fáradozok, s tudom, hogy ennek elnyeréséért érdemes mindent megtennem. Elismerem, hogy bűnös vagyok, aki a te kegyelmeddel mégis felemelkedhetek elesettségemből. Légy hozzám irgalmas! Légy hozzám nagylelkű! Légy velem megbocsátó!