Napi evangélium

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.

Elmélkedés:

A mai evangélium első és második része élesen elhatárolódik egymástól. Először azokról az asszonyokról olvasunk, akik húsvét hajnalán Jézus sírjához mennek, de ott csak az üres sírt találják. Azonnal visszaindulnak, szeretnék mielőbb közölni a hírt az apostolokkal. Útközben a feltámadt Krisztus jelenik meg nekik. Örömteli találkozás ez számukra, amely megerősíti hitüket. Lám, személyesen is meggyőződhettek arról, hogy az Úr valóban él, feltámadt a halálból. Amikor megérkeznek az apostolokhoz, bizonyára nem csak az üres sírról beszélnek nekik, hanem élményükről, találkozásukról is.
Jézus sírjánál mások is vannak, immár harmadik napja őrzik azt a katonák. Ők is látják az üres sírt, de nem tudják annak okát. Ők azért vannak itt, mert megbízták őket, munkájukért fizetséget kapnak. Különösebben nem is érdekli őket, hogy mi történhetett, de furcsának tartják az esetet. Úgy érzik, hogy mielőbb megbízóikhoz kell sietniük és értesíteniük kell őket a holttest eltűnéséről. A főtanács tagjait meglepi a katonák beszámolója, ők is tanácstalanok. A történtek magyarázataként azt találják ki, hogy a katonák mondják azt, hogy a tanítványok éjnek idején elvitték Jézus holttestét a sírból.
Mi pedig a két történetet hallva elgondolkodhatunk azon, hogy melyiket tartjuk hitelesnek és hihetőnek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!