Napi evangélium

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”

Elmélkedés:

Élete utolsó napjaiban Jézus új módon mutatta meg szeretetét apostolai, tanítványai és végeredményben minden ember felé. Az utolsó vacsorán megmossa az apostolok lábát. Olyat tesz, ami a szolgák feladata. Cselekedete azt tanúsítja, hogy nem uralkodni akar, hanem alázattal szolgálni. Szeretetének másik jele, hogy a kenyérben és a borban saját testét adja az apostoloknak, de ez a jel már előrevetíti az Oltáriszentség csodáját, amely az Úr szeretetből fakadó ajándéka minden ember számára. Szintén az egész emberiség felé kiáradó szeretetének a jele az, hogy vállalja a szenvedést és feláldozza életét mindannyiunk megváltása érdekében.
Eközben egyik apostola, Júdás arra készül, hogy elárulja őt. Tudja, hogy a főtanács már határozott arról, hogy Jézusnak meg kell halnia, csupán a megfelelő alkalmat keresik, amikor a nép nem akadályozhatja meg elfogását.
Júdás az anyagi haszon reményében megy a főtanács tagjaihoz. Hamar megegyeznek a harminc ezüstpénzben. Most már világos, hogy a gonosz emberi szándékoknak is jelentősége van a megváltás történetében. Az emberi gonoszság megnyilvánulásai mögött azonban lassan felfénylik Isten üdvözítő terve. Valójában mindvégig ő mozgatja az eseményeket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.