Napi evangélium

Abban az időben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége. Erre mindjárt elengedi.” El is mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a szamárcsikót. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” Azt válaszolták, amit az Úr mondott nekik, és erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették. Ráterítették a köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat, amelyeket a réten vágtak. Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!”

Elmélkedés:

Áldott, aki az Úr nevében jön!
Nagyböjti utunk utolsó hetéhez érkeztünk. A mai nappal, virágvasárnap ünnepével elkezdődik a nagyhét. E napon Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk, ezt olvassuk az evangéliumban. Márk evangélista hangsúlyozza, hogy semmi sem történt véletlenül vagy a sorsnak köszönhetően. Jézus tudatosan készül a bevonulásra, ez világosan látszik az előkészületekből. A két falu, Betfagé és Betánia Jeruzsálemtől mindössze egy óra járásnyira, néhány kilométerre fekszenek. Innen küldi el Jézus két tanítványát, hogy hozzanak neki egy szamarat. Pontos részleteket is megad, a falu szélén találják majd meg a szamarat, amelyen még nem ült ember. A két tanítvány mindent pontosan úgy talál, ahogyan azt az utasítás tartalmazta.
Jézus, aki eddig mindenhová gyalog ment, legfeljebb időnként szállt hajóba a Galileai-tengeren, most felül a szamár hátára és így közeledik Jeruzsálemhez. Természetesen nem fáradtságról van itt szó, hanem jelképes cselekedetről. Az embereknek a szamárháton közeledő Jézus láttán rögtön eszükbe jut Zakariás próféta jövendölése az eljövendő Messiásról: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán” (Zak 9,9). A szelíden érkező Jézus látványa ujjongásra ösztönzi a népet. Királyként fogadják és köszöntik őt, ruháikat terítik elé az útra.
A nép lelkesen köszönti az Urat: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!” A jelenlévők azt gondolják, hogy most teljesedik be a messiási ígéret, amely szerint az eljövendő megváltó majd Dávid király családjából fog származni. Amikor az éljenző nép most Dávid királyt emlegeti, akkor azt fejezik ki ezzel, hogy Jézusban felismerik a Messiást.
Ma, a nagyhét kezdetén mi is elindulunk az Úrral Jeruzsálembe. Mostantól kezdve felgyorsulnak az események. Néhány nap múlva már az utolsó vacsora termében találjuk magunkat, majd pedig kimegyünk az Olajfák-hegyére, ahol a vérrel verítékezéssel megkezdődik Jézus szenvedése. Még ezen az éjszakán elfogják és kihallgatja őt a főtanács. Ítéletük szerint Jézusnak meg kell halni, ezért a római helytartó, Pilátus elé viszik és tőle várják, tőle kényszerítik ki a halálos ítéletet. Péntekre már egészen megváltozik a hangulat. A korábban Jézust éltető és messiásként köszöntő nép a halálát követeli, amit a Golgotán végre is hajtanak, keresztre feszítik Jézust. Halálával azonban nem érnek véget az események. Feltámadása új fordulatot hoz és egyúttal új megvilágításba helyezi a kereszthalált. Ami eddig szégyennek tűnt, abban a keresztény közösség tagjai felismerik a megváltás rendkívüli cselekedetét. Az Úr halála nem hiábavaló tett volt, hanem üdvösségünket kiérdemlő cselekedet. Halála nem értelmetlen, hiszen ez szerepelt Isten megváltó tervében. Halála nem kudarc, hanem annak megnyilvánulása, hogy Isten minden áldozatra képes annak érdekében, hogy a megváltás műve megvalósuljon.
A nagyhét folyamán adjunk hálát Isten szeretetéért és kísérjük el Megváltónkat szenvedésének útján! Legyünk mellette halálában, hogy részünk legyen általa a feltámadásban!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez vezető utat. Életutad végső soron mindig felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgotán álló kereszten. Társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az örök életre vezet! Hisszük, hogy te vagy az Üdvözítő. Vezess minket az üdvösségre!