Napi evangélium

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.

Elmélkedés:

Az előző napok evangéliumaiban azzal találkoztunk, hogy egyre jobban fokozódik a Jézussal való szembenállás tanítása, kijelentései miatt. A vallási vezetőkben megérlelődik a szándék, hogy vesztét okozzák, megkövezzék. A mai evangélium azzal kezdődik, hogy Jézus csodái szintén fokozzák a vele szembeni gyanút, ellenszenvet. A csoda, amire a bevezetés utal, Lázár feltámasztása. Az esemény láttán ugyanis sokan hittek Jézusban. Ezen nem lepődünk meg, hiszen egyetlen ember sem képes senkit visszahozni a halálból. Ha tehát Jézus képes erre, akkor természetfeletti ereje van, nagyobb hatalommal rendelkezik, mint bárki ember, s ebből az következik, hogy ő valóban Isten.
Lázár feltámasztása után a zsidó főtanács veszi a kezébe az ügy kezelését. Döntés születik arról, hogy Jézusnak meg kell halnia. Nincs még szó kihallgatásról, Jézust nem idézik a főtanács elé, hanem eddigi ismereteik alapján megelőlegezik a halálos ítéletet. A farizeusok azt feltételezik, hogy Jézus működése nyomán beáll valamiféle politikai zavar, talán lázadás indul, amelyet a rómaiak bizonnyal nem fognak eltűrni, sokakat megölnek, talán még a templomot is lerombolják. Ezt a veszélyt úgy lehet elhárítani, ha Jézust megölik.
A halálos ítélet kimondását János evangélista úgy mutatja be, hogy egyúttal megfogalmazza Jézus halálának értelmét: ő az egész népért, minden emberért fog meghalni.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.