napi evangelium






Napi evangélium


2018. március 23. – Péntek

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.

Jn 10,31-42


Elmélkedés:

Jézus szavai egyesekben hitet ébresztenek, mások viszont elutasítják őt. Amikor egyes zsidók hitetlenségéről esik szó Jézus kijelentései kapcsán, akkor látnunk kell azt is, hogy nem értetlenség ennek az oka. Pontosan értik, hogy mit mond Jézus, megértik kijelentéseinek tartalmát, és éppen ez háborítja fel őket. Az Úr kijelentette magáról: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). Ehhez még azt is hozzáteszi, hogy ő az Isten Fia. E szavainak értelmét felfogják a zsidók és istenkáromlásnak tartják. Törvényeik szerint, aki Istenné teszi magát, Istennek nevezi önmagát, az halálbüntetést érdemel, meg kell őt kövezni.
Minél többet nyilatkoztat ki Jézus származásáról és az Atyával való egységéről, annál inkább növekszik ellenfeleinek gyanúja és haragja. Olyan kiváltságot hirdet magáról, amelyet nem tudnak összeegyeztetni az emberi személyével, benne ugyanis továbbra is csak egy embert látnak, aki ugyanolyan, mint bárki más. Fordulópontot az hozhatna gondolkodásukba, ha felismernék és elfogadnák azt, hogy ő az Isten Fia, de ez természetesen már hitet jelentene. Szavai miatt el akarják őt fogni, de kiszabadítja magát. A fokozódó feszültség miatt Jézus Jeruzsálemet is elhagyja, a Jordán vidékére megy, ahol emlékeznek még Keresztelő Jánosra és az ő Jézusról szóló tanúságtételére. A jelenet azzal a megállapítással zárul, hogy „sokan hittek Jézusban.” Ez éppen annak ellentéte, ami Jeruzsálemben volt tapasztalható.
A nagyböjti idő végéhez közeledve nekem is lassan döntenem kell, hogy melyik oldalra állok: a hitetlenek vagy a Krisztusban hívők közé?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Rombold le bennünk azt az ingatag építményt, amelyet bűneink köveiből emelünk! Rombolj le bennünk mindent, amit a magunk dicsőségére építettünk! Te építsd fel ezután lelkünk templomát, amely a te szereteted hajléka. Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben és újítsa meg életünket, hogy az örömhír továbbadásával és feltámadásod hirdetésével újjáépítsük az Egyházat.
 


 
 
Feliratkozás a napi evangélium küldéshez (ingyenes)

Név:

E-mail cím: