Napi evangélium

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?” Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!” Ezután mindegyikük hazatért.

Elmélkedés:

A templomban való tanítás után János evangélista ismerteti a nép vélekedését Jézus személyéről. Egyesek a messiási idők nagy prófétájának, mások a messiásnak nevezik őt. Az eltérő vélekedések a nép bizonytalanságát tükrözik, illetve azt is, hogy az eljövendő messiásról alkotott kép egyáltalán nem volt letisztult. A felkiáltások inkább csak találgatásnak minősülnek, mintsem komoly hitvallásnak. A főtanács tagjai tisztázni akarják a helyzetet, maguk elé akarják vezettetni Jézust, de tervük meghiúsul, mert a szolgák megijednek annak láttán, hogy a nép Jézus pártján van. „Ember így még nem beszélt!” - mondják a szolgák megbízóiknak, tehát ők is megérezhettek valamit Jézus különleges hatalmából, szavainak erejéből. De véleményüknek ne tulajdonítsunk nagyobb jelentőséget, hiszen nem hitvallás ez sem, mert Jézust csak „embernek” tartják. Azt láthatjuk, hogy akik előítéletekkel közelednek Jézushoz, azok nem tudnak válaszolni arra, hogy ki ő. Akik csak kíváncsiságból akarják megismerni, azoknak nem tárja fel származásának titkát.
A főtanácsban a farizeusok a saját elképzelésüket hangoztatják, amikor saját soraikból érkezik a figyelmeztetés. Nikodémus kérdése arra figyelmezteti őket, hogy ugyan állandóan a törvényeket emlegetik, de ők sem tartják be azokat, mert kihallgatás nélkül mondanak ítéletet Jézus személyéről.
A nagyböjti időben nekem is érdemes tisztáznom, hogy kinek tartom Jézust.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Atyám, vétkeztem ellened – mondom én is a tékozló fiúval – már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Képmásodra teremtettél, nagy feladatokra hívtál, és én megbántással válaszoltam cselekedeteimben, beszédemben, gondolataimban. Én vétkem, én igen nagy vétkem! De rád tekintek, Uram, a te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében, aki értem is vérét ontotta a kereszten: bocsásd meg bűneimet, vétkeimet, gyöngeségeimet! Te vagy az örök szeretet, fogadj ismét gyermekeddé, és tarts meg kegyelmedben! Tiéd akarok lenni, tiéd akarok maradni mindörökre.