Napi evangélium

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.”
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.

Elmélkedés:

Jézus korában több száz törvény szabályozta a vallási és társadalmi életet, az emberek Istennel és egymással való kapcsolatát. A törvények szövevényes rendszerében való kiigazodás nem volt egyszerű feladat még egy tanult írástudó számára sem. A különféle tanító iskolák között mindennaposak lehettek a beszélgetések és olykor viták arról, hogy az egyes törvényeknek mi a helyes értelme, hogyan kell azokat megtartani. Talán egy ilyen beszélgetésbe akarják Jézust bevonni vagy csak egyszerűen az ő véleményére kíváncsiak, amikor megkérdezik tőle: „Melyik az első a parancsok közül?”
A válaszban az Úr nem egyet, hanem két törvényt említ, az Isten iránti szeretetet és az embertárs iránti szeretet parancsát, amely kettő véleménye szerint szorosan összetartozik, és ebben az összekapcsolásban rejlik a felelet újdonsága. Isten szeretete nélkül nem tudja senki önzetlenül szeretni felebarátját sem. A felebaráti szeretet pedig elveszíti alapját, ha annak forrása nem az Isten iránti szeretet. E törvényt, a szeretet parancsát Isten minden ember szívébe beleírta. Ahogyan Isten minden tevékenységét a szeretet vezérli, beleértve a teremtést, a megváltást és az emberek megszentelését, ugyanígy az embernek is mindent szeretetből kell tennie, azaz teremtményi mivoltának elismerése, a megváltás elfogadása és az életszentségre való törekvése is egyedül Isten iránti szeretetből fakad.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet! Add, hogy biztosan érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást! Segíts, hogy mindig időt találjak a szellemi, lelki feltöltődésre is! Kérlek, segíts, hogy minden esetben a lehető legjobban készülhessek föl az éppen előttem álló feladatra! Add meg, Uram, a kegyelmet, hogy akivel csak találkozom, arra úgy tudjak odafigyelni, és úgy tudjak neki segíteni, mintha téged hallgatnálak és neked segítenék!