napi evangelium






Napi evangélium


2018. március 6. – Kedd

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”

Mt 18,21-35


Elmélkedés:

Péter apostol kérdése és ezt követően Jézus példázata a megbocsátás természetére irányítja figyelmünket. „Hányszor kell megbocsátanom embertársamnak?” A kérdésből úgy tűnik, mintha bizonyos számú megbocsátás után már nem kellene megbocsátani, azaz ha valaki sorozatosan megbánt minket, akkor egy idő után már nem kötelességünk megbocsátani neki. Előfordul velünk, hogy ezt mondjuk: „Ez volt az utolsó eset. Ezt még megbocsátom, de ha még egyszer előfordul, akkor már nem lesz bocsánat.”
E gondolkodásmóddal szemben áll Isten végtelen irgalma. Ő soha nem mondja, hogy „ez volt az utolsó eset.” Valahányszor megsértjük őt bűneinkkel, majd pedig kifejezzük felé őszinte bűnbánatunkat, ő kész megbocsátani nekünk, elfelejti a bűnt és tiszta lappal kezdhetünk.
A megbocsátás határtalanságával kapcsolatban Jézus elmond egy történetet, amelyben az úr mérhetetlenül nagy adósságot enged el egyik szolgájának. Ugyanez a szolga viszont könyörtelenül bánik azzal a társával, aki neki egy csekély összeggel tartozik és erőszakkal követeli annak megfizetését. A példázat az emberi kicsinyességet és az isteni nagylelkűséget szemlélteti. Az előbbit félre kell tennünk, hogy a másikat megtanulhassuk. Az irgalmasság gyakorlásában Istent kell utánoznunk, akinek irgalma végtelen.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Súlyos teherként nehezedik ránk a tudat, hogy felelősek vagyunk tetteinkért, és bűneinkért vállalnunk kell a következményeket. Bűntudatra ébredve jogosan tartunk az isteni ítélettől. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mennyei Atyánk irgalmas és kész a megbocsátásra. Urunk, a te tekintetedből nem elítélés, hanem megbocsátás sugárzik. Bizalommal sietek feléd, mert nálad rátalálok az irgalmas szeretetre. Hiszem, hogy irgalmad nagyobb az én bűneimnél. Irgalmazz nekem, Istenem!
 


 
 
Feliratkozás a napi evangélium küldéshez (ingyenes)

Név:

E-mail cím: