Napi evangélium

Abban az időben, mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.

Elmélkedés:

Isten hajléka
Nagyböjt 3. vasárnapjának evangéliuma a templom megtisztításának mozgalmas jelenetét állítja elénk. Egészen pontosan a templom előudvaráról van szó, amelyet a pogányok udvarának is neveztek, ahová még az idegenek, a pogányok is beléphettek, de a templom területére már csak a zsidó vallásúak. Az ünnep előtt megmozdult az élet a templom környékén. A húsvéti ünnepre a távolabbi országrészekből is érkeztek zsidók, akiknek itt volt lehetősége arra, hogy pénzt váltsanak, a templomadót ugyanis csak a helyi pénzben lehetett megfizetni. Ez magyarázza a pénzváltók jelenlétét a templom előcsarnokában. Ezen kívül itt lehetett megvásárolni azokat az állatokat, amelyek az áldozatbemutatáshoz kellettek. Érthető, hogy a távoli helyekről nem hoztak magukkal áldozati állatokat az emberek, hiszen azokat itt is meg tudták vásárolni.
Jézus fellépése nem tűr ellenkezést vagy ellentmondást. Isten házából, a jeruzsálemi templomból a legnagyobb határozottsággal távolít el mindent, ami nem része az istentiszteletnek, ami méltatlan ehhez a helyhez. A kiűzött kereskedők nem tiltakoznak, hanem szó nélkül távoznak, s ezzel elismerik, hogy tényleg semmi keresnivalójuk nem volna itt. Jézus a próféták tekintélyével és határozottságával lép fel, mint akinek joga van e helyen rendet tenni, hiszen ő Isten küldötteként cselekszik. Ugyanakkor még ennél is többről van szó, hiszen Jézus az Isten Fiaként birtokba veszi Atyjának házát, azaz cselekedetével, a templom megtisztításával rejtett módon arra utal, hogy ő az Isten Fia, azé az Istené, akinek lakóhelye a jeruzsálemi templom. Az épületet Jézus visszaadja eredeti rendeltetésének, az istentiszteleti szertartásoknak.
Miközben a kereskedők távoznak, megjelennek azok, akik kérdőre vonják az Urat cselekedete miatt. Minden bizonnyal a templomőrség tagjai ők, akiknek az a feladatuk, hogy biztosítsák a rendet, a szertartások zavartalanságát. Ezt kérdezik Jézustól: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Tulajdonképpen ők sem Jézus tettét kifogásolták, hanem jelet kértek tőle annak igazolására, hogy joga van beleszólni a vallási életbe, a templom rendjébe. Kérdésükre Jézus prófétai választ ad, amelyben saját halálát jövendöli meg: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” Ettől kezdve élesen szétválik a kérdezők és Jézus gondolkodása. A kérdezők ugyanis a templom épületére gondolnak, a kőből készült építményre, amit lehetetlenség három nap alatt felépíteni, fel is idézik, hogy negyvenhat évnyi munkával épült fel a templom. Jézus viszont saját testéről beszél, amit lerombol a halál, az emberi gonoszság, de újjáépül. Újjászületik a feltámadás által a kereszthalál utáni harmadik napon. Az Úr jelképes mondásának értelmét nem értik, nem érthetik még a kérdezők. A keresztény közösség már a kezdeti időkben is úgy emlékezik vissza Jézusnak erre a mondására, mint utalásra az ő feltámadására.
Jézus egy másik templomot is szeretne felépíteni, a mi lelkünk templomát és abból az Egyház közösségét. Mi vagyunk azok az „élő kövek”, akiből felépül a krisztusi közösség. Ahogyan egykor megtisztította a templomot, ugyanúgy minket is megtisztít bűneinktől, hogy lelkünk méltó hajléka, méltó otthona legyen Istennek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! Rombold le bennünk a bűn ingatag építményét, amelyet mi oly szorgosan építünk, valahányszor megszegjük Isten parancsait! Rombold le bennünk azt a falat, amelyet mi emelünk azért, hogy elszigeteljük magunkat Isten szeretetétől! Rombold le lelkünkben azokat az akadályokat, amelyek meggátolják Isten szeretetének felismerését! Építsd fel lelkünk templomát, amely egészen tiszta és méltó hajlék lehet Isten számára! Építsd fel belőlünk az Egyház közösségét, amely otthona lehet mindazoknak, akik Istent keresik.