Napi evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.”
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.

Elmélkedés:

Máté evangélista két példabeszédet is lejegyez írásában, amelyekben szőlőmunkásokról van szó. Egyes szentírástudósok azt feltételezik, hogy Jézus csupán egy ilyen példázatot mondott, de az a szóbeli igehirdetés során kétféle változatban is fennmaradt. Mások a különböző mondanivaló miatt azt mondják, hogy eredetileg is két hasonlatot mondhatott Jézus. Az egyik ilyen példabeszéd szerint a nap különböző időszakaiban, reggel, délben és esteledés előtt fogad fel a szőlősgazda munkásokat, majd a nap végén kifizeti bérüket (vö. Mt 20,1-16).
A másik hasonlat a gonosz szőlőmunkásokról szól, ezt olvassuk a mai napon. A történet szerint a munkások megfeledkeznek saját szerepükről, önkényesen kezükbe veszik a helyzet irányítását. Nem adják át a termést a szőlősgazdának, akit az jogosan megillet, a szolgáit sorra bántalmazzák, majd amikor a gazda a saját fiát küldi el hozzájuk, akkor őt is megölik. Azt gondolják, hogy bűnüknek nem lesz következménye, és ez tulajdonképpen a legnagyobb tévedésük. A példázat a gazda fellépésével zárul, aki megbünteti a gonoszokat.
A bűn azt jelenti, hogy az ember szembefordul Istennel, fellázad ellene. Kezébe akarja venni élete irányítását, de csak esztelen cselekedetekre képes. Lehet, hogy Isten egy ideig tűri ezt, de mindenki számára eljön az az idő, amikor Isten igazságosan fogja megítélni életét, cselekedeteit és a bűnösök büntetésre számíthatnak.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat, mielőtt elküldte volna hozzád az Úr, mindenható szemével megvizsgálta, szerető irgalmával átmelegítette, mindkét kezével méregette, vajon nem nagyobb-e, nem nehezebb-e a te számodra, mint amennyit elbírsz? Aztán megáldotta, szent kegyelmével, irgalmával megillatosította, reád és bátorságodra tekintett és így érkezik a mennyből a kereszt, mint Isten köszöntése, mint a te Istened szeretetének irgalmas ajándéka.
Szalézi Szent Ferenc