Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”

Elmélkedés:

Jézus jól ismerte a farizeusokat és azt is tudta, hogy vallásosságuk mennyire felszínes, azaz látványos vallási cselekedeteikkel inkább az emberek elismerését keresik, mintsem Isten tetszését. Elismeri, hogy a farizeusok és az írástudók jól ismerik a mózesi törvényt, de ez az ismeret inkább elméleti, a gyakorlatban másként élnek. A mai evangéliumban Jézus azt kéri követőitől, tanítványaitól, hogy tetteikben ne kövessék azokat, akik a törvény hivatalos magyarázói. Mivel cselekedeteik nem felelnek meg annak, amit tanítanak, ezért nem szabad tetteiket utánozni!
Jézusnak tehát a farizeusok képmutatásával, kétszínűségével van gondja. A képmutatás ellenszere a bűnbánat és az alázat. A bűnbánó ember elismeri Isten előtt, hogy hibázott és megvallja bűneit. Nem tartja önmagát tökéletesnek, hanem Istentől kéri lelki tökéletesedéséhez a kegyelmi segítséget. Az alázatos ember nem önmagát, hanem Krisztust teszi az első helyre. Aki alázatos, az nem próbálja önmagát, saját értékeit vagy érdemeit felnagyítani, de hibáinak, bűneinek súlyát sem csökkenti. Az Isten előtti alázat azt jelenti, hogy nem kérkedek vallási cselekedeteimmel, hanem beismerem bűnösségemet.
Milyen indíttatásból végzem nagyböjti cselekedeteimet? Milyen szándék vezet? Kinek a tetszését keresem?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Add meg, ó, Atyánk, hogy az Egyház örömmel fogadja Fiad Lelkének számos sugallatát, és iránta való tanulékonysággal gondoskodjon papi és szerzetesi hivatásokról! Erősítsd meg a püspököket, papokat, diakónusokat, szerzeteseket, és minden Krisztusban megkereszteltet, hogy hűségesen teljesítsék küldetésüket az evangélium szolgálatában! Kérünk téged Krisztus, a mi Urunk által. Mária, Apostolok Királynője, könyörögj érettünk!
XVI. Benedek pápa