Napi evangélium

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”

Elmélkedés:

Tanítványai kérésére Jézus a mennyei Atyához szóló imádságot mond, tanít övéinek, erről olvasunk a mai evangéliumi részletben. A Miatyánk imádság után pedig annak egyik kérését fejti ki részletesebben, mégpedig azt, amelyik a megbocsátásról szól. Mindenki olyan mértékben részesül Istentől a megbocsátásban, amilyen mértékben ő bocsát meg ellene vétő felebarátjának.
Az Egyház küldetése minden korban az, hogy folytassa az Úr Jézus munkáját. Ennek részeként az igehirdetés főként a nagyböjti időszakban nem hallgathat a megtérés fontosságáról, hanem arra irányul, hogy az emberi szívekben felélessze a bűnbánatot és emlékeztesse a bűnbánókat Isten végtelen irgalmára, amely nagy ajándék számunkra. A bűn személyiségének legmélyén sebzi meg az embert, aki ettől a sebzettségtől egyedül Isten gyógyításának köszönhetően tud megszabadulni. Jószándékkal és kellő tapintattal hívjuk fel az emberek figyelmét arra, hogy nem a bűnök tagadása, hanem azok őszinte beismerése vezet ahhoz, hogy Isten elé tegyük azokat. Emlékeztetnünk kell arra is, hogy a keresztény ember bűnbánata csak akkor valódi, ha Isten iránti szeretetből és nem csupán félelemből, a bűnökért járó büntetéstől való félelemből fakad. A bűnbánónak komolyan kell törekednie arra, hogy levesse magáról a régi embert és újjászülessen Krisztusban.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és téged szolgáljunk mindenkiben!