Napi evangélium

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban arról olvastunk, hogy Jézus visszautasította az égi jelet követelő farizeusokat, ma pedig arról, hogy a tanítványok látják ugyan a Mesterük által véghezvitt jeleket, de nem értik azokat. A farizeusok ebben az esetben kortársaikat, egy hitetlen nemzedéket jelképeznek, akik várják ugyan a Messiást, de nem ismerik fel őt eljövetelekor. Ugyanakkor a tanítványok sincsenek könnyű helyzetben, az értetlenség őket is megkísérti. Jézus feddése, számonkérése jogos. Ha korábban a tanítványok két alkalommal is megtapasztalták a kenyerek megszaporítását, miért jelenthet most gondot számukra az a tény, hogy csupán egy kenyerük van? Ha előzőleg láthatták, hogy az isteni gondviselés képes segíteni bármilyen szükséghelyzetben, akkor most miért tölti el őket az aggodalom?
Jézus számszerűen felidézi, hogy az első kenyérszaporítás alkalmával mindössze öt kenyér volt, de ötezren jóllaktak, a másodiknál pedig a hét kenyér volt elég négyezer embernek. E számokra a tanítványok is pontosan emlékeztek, de a csoda lényegét mégsem értették meg. Jézus nem emberi hatalommal cselekszik, hanem isteni erejének birtokában tud csodákat tenni. Ezt kellene megértenie minden tanítványának, nekem is.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy minden nap irgalmas karjaidba veszel minket. És ha eljön a végső „átmenet” pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk. És újra találkozunk mindazokkal, akik előttünk távoztak el a hit és a remény jelében.
Szent II. János Pál pápa