napi evangelium






Napi evangélium


2018. február 10. – Szombat

Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.

Mk 8,1-10


Elmélkedés:

Márk evangélista két kenyérszaporításról számol be írásában. Az első alkalmával (vö. Mk 6,35-44) mintegy ötezer férfi és a velük lévő asszonyok és gyermekek esznek a Jézus által csodás módon megszaporított öt kenyérből és két halból. A második esetet a mai napon olvassuk. Itt hét kenyeret említ a leírás, illetve négyezer személyt, akik valamennyien jóllaktak. Jézus közelében mindig megtapasztalható az isteni gondviselés, amely észreveszi az emberek szükségét. Jézus nem csak egyszerűen sajnálja a népet, hanem gondoskodni akar az éhezőkről. Nem tárja szét kezét tehetetlenül a szükség láttán, hanem cselekszik. Miközben a tanítványok csupán azt veszik észre, hogy milyen sok ember van jelen és lehetetlen ennyi embert jóllakatni a pusztában, az Úr mindjárt megoldáson gondolkodik. És az a hét kenyér, ami oly kevésnek tűnik a tanítványok számára, Jézus kezében megsokszorozódik. Csak annyit kell tenni, hogy odaadják, felajánlják neki ezt a keveset.
A szegény ember nem fél, hogy kevéske tulajdonából felajánljon valamennyit Istennek, mert bízik Isten gondviselésében, jóságában. A vagyonnal rendelkező ember ezzel szemben egyedül saját vagyonában bízik, ezért számára ismeretlen az adakozás, a felajánlás. Legyünk nagylelkűek, hogy megtapasztaljuk Isten nagylelkűségét!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod!
 


 
 
Feliratkozás a napi evangélium küldéshez (ingyenes)

Név:

E-mail cím: