Napi evangélium

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt.
Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.”

Elmélkedés:

A tegnapi evangélium folytatásaként Jézus tovább tanít a tisztaságról, a helyes istentiszteletről. Szavait most már nem az írástudókhoz, hanem a néphez intézi, majd pedig egy szűkebb csoporthoz, a hozzá legközelebb álló tanítványaihoz. Szavai nem hatnak korholásként vagy szidalmazásként, hanem inkább szelíd figyelmeztetés. A testi tisztaságról a lelki tisztaság irányába haladnak az Úr gondolatai és szavai, egyre inkább előtérbe kerül az erkölcsi kérdés. Mitől lesz az ember Isten előtt igazzá? És mi teszi őt tisztátalanná, bűnössé? Mire érdemes az embernek odafigyelnie? Elegendő-e a testi tisztaság? Mit kell tenni a lelki tisztaság, a megigazulás érdekében?
Jézus szavaiból világossá válik, hogy az ember belső világa, szívének szándéka határozza meg azt, hogy erkölcsileg milyen az élete. Nem megítélni akarja az embereket, hanem szembesíteni szeretné őket helytelen cselekedeteikkel és rossz szándékaikkal. Azt szeretné, ha mindenki saját maga vizsgálná meg életmódját, vallási indíttatásait és ha szükséges, önszántából, Isten iránti szeretetből változtatna azon, mert az őszinte bűnbánat és szívből fakadó megtérés mindig Isten szeretetének megtapasztalásából és annak viszonzásából fakad.
Megszívlelem-e az Úr bűnbánatra hívó szavát?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!