Napi evangélium

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Elmélkedés:

A korábbiakban Márk evangélista Jézus olyan csodáit mutatta be, amikor betegeket gyógyított vagy gonosz lelkeket űzött ki emberekből. A mai evangéliumban olvasott jelenet, a tengeri vihar lecsendesítése az első „természeti” csoda, azaz nem közvetlenül egy emberen nyilvánul meg isteni ereje, hanem a természet erőinek legyőzésében. Cselekedete azonban itt is az emberek, a bárkában vele tartó apostolok megmentésére irányul.
Felmerül a kérdés: Miért tett Jézus csodákat? Nyilvánvalóan nem magamutogatásból és nem is a feltűnést keresve. E rendkívüli cselekedetei azt igazolták, hogy elkezdődött Isten országának megvalósulása, amit hirdetett. Ahol ugyanis megvalósul az Isten országa, ott megmutatkozik Isten szabadító ereje, azaz az emberek megszabadulnak a betegségektől a gyógyítások eredményeként, a megszállottak megszabadulnak az őket fogva tartó gonosztól, erre példa az ördögűzések esetei, és megszabadulnak a félelemtől, miként a vihar lecsendesítésekor az apostolok félelmét is megszünteti az Úr.
Ez a csoda abból a szempontból is különleges, hogy megjelenik a hit eleme: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” – kérdezi Jézus. A csodák hitet ébresztenek, illetve megerősítik a hitet az emberekben. A hit és a félelem ellentétben áll egymással. Az Úr közelében nincs okom félelemre.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, felajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.