napi evangelium






Napi evangélium


2018. január 24. – Szerda

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!”
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”

Mk 4,1-20


Elmélkedés:

A korábbiakban meglehetősen gyorsan változtak az evangéliumi történetek helyszínei, az események gyors váltásokban követték egymást. Jézus bejárta a Galileai-tenger környékét, gyógyította a betegeket, csodákat tett és tanítványi közösséget gyűjtött maga köré, de tanításáról mindeddig keveset hallottunk.
Az evangélista most lelassítja az elbeszélés folyamatát, hogy rátérhessen a tanítás ismertetésére. Jézus megáll, hajóba száll és a hajóból tanítja az embereket. A magvetőről szóló példabeszéd egyrészt Isten országának terjedését szemlélteti, másrészt Jézus küldetésére világít rá. Maga Jézus a magvető, aki hirdeti az Isten országáról szóló örömhírt. A példázat bemutatja a hallgatóságot is, mindazokat, akik nyitott szívvel hallgatják az örömhírt, de nem hallgat a nehézségekről, a terjedés akadályairól sem. A hitetlenség, a türelmetlenség, a figyelmetlenség, az Istennel szembeni bizalmatlanság, a keményszívűség és a gazdagság szeretete mind-mind megakadályozzák az embereket abban, hogy a tanítást megszívleljék és ahhoz igazítsák életüket. Aki viszont felismeri a krisztusi szóban az üdvösség igazságát és kész arra, hogy megvalósítsa azt, annak életében megvalósul az Isten országa.
Van-e időm nap mint nap Jézus szavát megismerni? Kész vagyok-e a befogadott üzenet szerint élni?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus Krisztus, te kezdettől fogva az Atyánál voltál, amikor eljöttél az emberek közé, elérhetővé tetted a hit alázatos bizalmát. És eljön a nap, amikor ezt mondhatjuk: Krisztushoz tartozom, elszakíthatatlanul az övé vagyok!
 


 
 
Feliratkozás a napi evangélium küldéshez (ingyenes)

Név:

E-mail cím: