Napi evangélium

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.

Elmélkedés:

Szent János apostolt, a negyedik evangélium szerzőjét ünnepeljük a mai napon, aki a keresztény hagyomány szerint az apostolok közül egyedüliként nem lett vértanú. Bár még a karácsonyi időszakban vagyunk, Szent János ünnepének evangéliuma gondolatban a húsvéti eseményekhez vezet minket, Jézus üres sírjához. Amikor Mária Magdolna elmondja az apostoloknak, hogy az Úr sírja üres, akkor Péter és János azonnal a sírhoz futnak, meg akarnak győződni arról, hogy a hír valóban igaz. Az üres sírhoz érkezés János számára meghatározó élmény. Péter számára is, de most figyeljünk csak Jánosra. Az eseményre, a futásra és az üres sír látványára évtizedekkel később is határozottan, pontosan emlékszik. Élményét és annak hatását egyetlen rövid mondatban foglalja össze: „Látta mindezt és hitt.”
A mi életutunk is a jászoltól az Úr üres sírjáig vezet. Ez a hit útja számunkra. A gyermekben megcsodáljuk a Megváltót, aki aztán a kereszten, halálában valósítja meg a megváltást. Isten Fia, Jézus gyermekként született meg, s a kereszthalál pillanatában Isten hatalmas Fiának bizonyult. De története nem ér véget halálával, mert az Atya feltámasztja őt az örök életre. Jánosnak elég volt néhány egyszerű jel, az üres sír, az otthagyott leplek, hogy higgyen. Bennem mi ébreszti fel a hitet?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mennyei Atyánk! Te az idők teljességében elküldted Fiadat emberi világunkba, hogy soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk, hogy velünk vagy. Segíts minket, hogy a betlehemi Gyermekben a hit szemével felismerjük Megváltónkat és Üdvözítőnket! Ő hozza el számunkra a békességet és a boldogságot, és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott békesség és szeretet nélkül nincs ünnep, nincs karácsony. Add, hogy az emberek szerte a világon rátaláljanak Fiadra!