Napi evangélium

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”

Elmélkedés:

Az előző napokban Keresztelő János és Jézus születésének hírüladását olvastuk, amelyet immár az ígéret, az isteni üzenet beteljesedése követ. A helyszín Zakariás és Erzsébet otthona, eljött gyermekük születésének ideje. A rokonság szerint az volna helyénvaló, ha az újszülött apja nevét viselné, azaz őt is Zakariásnak hívnák. Erzsébetnek azonban nem tetszett ez az ötlet és határozottan kijelenti, hogy a gyermek neve János legyen. Itt álljunk meg egy pillanatra. Az angyal csak Zakariással közölte, hogy a gyermeknek majd János lesz a neve, ekkor Erzsébet nem volt jelen. Honnan tudott mégis erről, hiszen Zakariás néma volt kilenc hónapon keresztül. Nyilvánvaló, hogy az írótábla segítségével időközben Zakariás beavatta feleségét a titokba. Erzsébet csak a férjétől tudhatta meg, hogy mi történt vele az angyali jelenéskor, milyen üzenetet kapott.
A vitának, ami a rokonok és Erzsébet között zajlik, Zakariás vet véget, az írótáblára a János nevet írja fel. Nem csupán felesége akaratát helyesli ezzel, hanem aszerint cselekszik, amit az angyal mondott neki, tehát immár nem hitetlenséget, hanem engedelmességet mutat. Ennek hatására nyílik meg a nyelve, szűnik meg büntetése. Ezt követően Istent dicsőíti azért, hogy beköszöntött az üdvösség korszaka.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, te, aki közelebb vagy hozzánk, mint mi önmagunkhoz, erősítsd szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki az életszentség forrása vagy, őrizz meg minket, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára!