Napi evangélium

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”

Elmélkedés:

Keresztelő Szent János születésének hírüladását olvassuk az evangéliumban. Lukács evangélista tényszerűen mutatja be Zakariást, származását és szolgálatteljesítését a jeruzsálemi templomban. Egy alkalommal áldozatbemutatás közben megjelent neki Isten angyala, hogy közölje vele azt a hírt, hogy gyermeke fog születni. Zakariás nem álmában kap üzenetet, mint József, hanem ébrenléti állapotban. Míg József feltétel nélkül hitt az angyali küldöttnek, Zakariás elkezd kételkedni. Az ő szempontjából érthető ez a kételkedés, hiszen mind ő, mind pedig felesége, Erzsébet idősek voltak már, nem született gyermekük, és életkoruk miatt erre már nem volt esély. Ha viszont más szempontból nézzük, akkor furcsának tartjuk kételkedését. A papi rendhez tartozó személy ő, aki jól tudja, hogy a régmúlt időkben is előfordult az, hogy Isten az ő angyala által közölte üzenetét a kiválasztott személlyel. Azt is tudhatta, hogy Isten olyan helyzetekben is képes segíteni, amikor már az ember feladja, tehetetlen. Zakariás büntetése az lesz, hogy megnémul, csak a hallottak beteljesedésekor, gyermekének, Keresztelő Jánosnak a születésekor tud majd újra megszólalni.
Az emberi hitetlenség nem állhat Isten üdvözítő tervének útjába. Egy házaspár pillanatnyi gyermektelensége nem állhat az isteni szándék útjába, mert Isten bármikor képes csodát tenni.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket: Ne féljetek!