Napi evangélium

Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta”. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.

Elmélkedés:

Előtte is teljes sötétség, utána is
A kisgyermekek esti lefektetése, altatása nem mindig megy könnyen. A szinte szertartássá formálódott altatás része a lámpa lekapcsolása. „Anya, ne csinálj sötétet!” - mondja ilyenkor édesanyjának sok gyermek, akikben természetes félelem él a sötétségtől, mindattól, amit nem látnak. Elgondolkodok e gyermeki kérésen. Lehet-e sötétet csinálni? Fényt lehet gyújtani, a lámpát fel lehet kapcsolni és így világosságot lehet csinálni. Ha a fényt megszüntetjük, akkor keletkezik a sötétség. Világosságot tehát lehet csinálni, amikor sötétség vesz minket körül, de tudunk-e sötétet csinálni? Fényes nappal nem lehet meggyújtani egy feketeséget, sötétséget sugárzó lámpát. El lehet zárni a fény útját, meg lehet akadályozni a fény bejutását a szobába, el lehet sötétíteni egy helyiséget, de ezt még nem nevezzük annak, hogy tudunk sötétet csinálni.
Az adventi időben érdemes elgondolkodnunk a világosság és sötétség titkán. Ilyenkor már egészen rövidek a nappalok és hosszabbak az éjszakák, a nap folyamán sokkal tovább tart a sötétség, mint a világosság. Persze zavar minket a sötétség, ezért gyújtunk ezernyi égőt mindenfelé. A nappal rövidülése és az éjszaka hosszabbodása nem folytatódik örökké, éppen karácsony táján következik a fordulat, a téli napforduló, amikor végre elkezdenek hosszabbodni a nappalok. Éppen a napforduló miatt kezdték el évszázadokkal ezelőtt a keresztények december 25-én ünnepelni a karácsonyt, Jézus születését, hiszen ő a világ világossága. Az ő jövetele fényt hozott a bűn homályában botorkáló emberiség számára.
Advent 3. vasárnapján Szent János evangéliumából olvasunk egy részletet, az ő művének bevezetéséből, az Ige-himnuszból, amely Isten Fia megtestesülését, világba jövetelét igyekszik leírni. Jelképes tanítás ez. János evangélista azt próbálja megérteni és megértetni az olvasókkal, hogy az örökkévaló Isten időbeli létezést vállal, a láthatatlan Isten látható emberi alakot vesz fel. Isten, akinek nincs teste, most emberi teste öltözik. Az evangélista először Keresztelő Jánosról, a Megváltó előfutáráról beszél: „János azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.” Aztán már Jézusra vonatkozóan ezt olvassuk: „A világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be.” Itt újabb titok kezdődik számunkra, melyet a sötétség titkának, a bűn titkának is nevezhetünk. Isten világosságot akar gyújtani minden ember számára, de a szabadsággal rendelkező ember nem engedi, mert nem akar fényben, világosságban élni. Sok ember jobban érzi magát bűneinek sötétségében. Lehet, hogy fizikai sötétet nem tudunk csinálni, de a bűn sötétségét mi magunk teremtjük meg magunk körül és magunkban, lelkünkben. Isten, aki szabadsággal ajándékoz meg minden embert, megengedi ezt. Engedi, hogy az ember elforduljon tőle, a világosságtól és elvonuljon a maga sötétségébe. Karl Barth, az evangélikus teológus találóan mondja: „Jézus úgy jött, mint a villám, előtte is teljes sötétség, utána is.” Érdemes elgondolkodnunk ezen az érdekes képen. Jézus bevillan a történelem sötétségébe, de fénye hamar meg is szűnik, mert „a sötétség nem fogadta be.”
Az adventi időben az a vágyunk, hogy Isten Fia ne félelmetes villámként lépjen be az életünkbe, hanem meggyújtson egy kis lámpást a lelkünkben, amelynek ugyan nincs nagy fénye, de ahhoz éppen elég, hogy a sötétséget eloszlassa. Mert azt szeretnénk, hogy ahol előtte sötétség volt, utána már világosság legyen, világos maradjon.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Megváltó Urunk, te egykor kisgyermekként jöttél közénk egy szegényes istállóba, hogy megújítsd hitünket és a mennyei Atyával való kapcsolatunkat. Azóta is eljössz közénk minden karácsonykor, hogy emlékeztess minket az újjászületésünk lehetőségére. Lélekben én is elindulok hozzád Betlehembe, hogy szívemből kérjem tőled bűneim bocsánatát, és hogy isteni jóságoddal megtisztítsd lelkemet. Jóságos Jézusom, nem kérek mást karácsonyra, csak azt add meg, hogy tiszta szívvel borulhassak le szegényes jászolod elé, tiszta szívvel hódoljak előtted!