Napi evangélium

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakodalomra hívnak, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb! Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”

Elmélkedés:

A mai örömhírben Jézus tanácsot ad arra vonatkozóan, hogy a vendégek miként foglalják el helyeiket egy lakodalomban. A gyakorlatban bizonyára sokszor előfordult, hogy a meghívottak egymással vetélkedve akarták eldönteni, hogy kinek hol van a helye. Ez azonban a vendéglátó joga, aki végül egyeseket megszégyenítve, másokat pedig megdicsőítve meghatározza az ülésrendet. A történet látszólag csak egy gyakorlati helyzetről szól.
A hétköznapi helyzet példája azonban vallásos többletet kap azáltal, hogy Jézus kiszélesíti az öndicséret és az alázat területére. Ezt mondja: „Aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.” Azt ajánlja tanítványainak, hogy ne tartsák magukat másoknál nagyobbnak, ne magasztalják önmagukat és ne akarják megszerezni a legelőkelőbb helyeket, hanem legyenek alázatosak. Az alázatos ember ugyanis részesülhet abban, hogy a „házigazda” fogja felemelni. Önmagunk felértékelésével könnyen becsaphatunk másokat, sőt magunkat is, de Istent nem.
Az irgalmas Atya házában nincs helye az öndicsérőknek. Ott csak azok foglalhatnak helyet, akik alázattal megvallják bűneiket. A bűnbánattal kifejezzük alázatunkat, és kérjük Istent, az üdvösséget ajándékozó vendéglátót, hogy mutassa meg helyünket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te szeretettel fordulsz felénk és a szeretet gyakorlására hívsz minket. Azt kéred tőlünk, hogy mutassuk ki szeretetünket Isten iránt és embertársaink iránt. A szeretet gyakorlásához szükségünk van szívünk odaadó szándékára, lelkünk beleegyezésére, értelmünk belátására és akaratunk erejére. Taníts minket az önzetlen szeretetre! Tégy minket készségessé, hogy le tudjunk mondani saját érdekeinkről és mások szolgálatában találjuk meg életünk örömét! Taníts minket, hogy teljes szívvel szeressünk mindenkit! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!