Napi evangélium

Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják. De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.

Elmélkedés:

A mai örömhírben arról olvasunk, hogy a gyógyítások láttán csodálattal tekintenek a tanítványok Jézusra, főként igaz ez az ördögűző csodákra. Ez a csodálat az elismerésnek és az elfogadásnak a jele a tanítványok részéről. Nem értik ugyan még, hogy milyen hatalom, erő birtokában képes Mesterük ilyen cselekedetekre, de örülnek a gyógyulásoknak. Az evangéliumi beszámolók szerint a nép ugyanilyen csodálattal hallgatja szavait, s részese a számos gyógyításnak. A vallási vezetőkön kívül mindenki lelkes, szívesen követik Jézust, örömmel vannak mellette, mert lenyűgözi őket hatalma, amellyel tanít és gyógyít. Különleges erejét nem arra használja fel, hogy uralmat szerezzen magának, nem is akar vele ártani senkinek, hanem mindenütt jót tesz, hogy ezzel jelezze az irgalmas Isten jelenlétét, odafordulását az emberek felé.
Ugyanakkor a mi Urunk azzal is tisztában van, hogy a lelkesedés nem fog örökké tartani. Amikor a nép vezetői ellene fordulnak és az életére törnek, sokan el fognak tőle fordulni azok közül, akik most szívesen hallgatják. Mert szenvedésének és halálának látása már nem ébreszt bennük csodálatot. Itt már kevés is volna a csodálat. Részvét és együttérzés szükséges már ide, valamint mindenekelőtt bűnbánat. Vajon eljutok-e a csodálattól az őszinte bűnbánatig?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy minden nap irgalmas karjaidba veszel minket. És ha eljön a végső „átmenet” pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk. És újra találkozunk mindazokkal, akik előttünk távoztak el a hit és a remény jelében.
Szent II. János Pál pápa