Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hiszen a szív bőségéből szól a száj! Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!” – ha nem teszitek, amit mondok?
Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult a házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.

Elmélkedés:

Jézus nemcsak egykori tanítványaihoz intézi szavait, hanem kifejezetten megszólítja leendő követőit, bennünket is. Nem elég az ő tanítását hallgatnunk, de az sem, ha Urunknak nevezzük őt, mert ostobák vagyunk, ha csupán a fülünknek szól a szava. Azt kéri, hogy tanítását valósítsuk meg életünkben. Ha a szívünkhöz szól tanítása és a mindennapi jócselekedetek gyakorlására ösztönöz minket, akkor bölcsek vagyunk.
A házépítő emberről szóló példabeszéd arra világít rá, hogy nem elegendő, ha megelégszünk Jézus tanításának hallgatásával, hanem életünket erre a tanításra, mint igazságra érdemes alapoznunk. Oktalan és felelőtlen volna részünkről, ha nem engednénk, hogy a mi Urunk tanítása formáljon minket és jócselekedetekre ösztönözzön. Ő nem egyszerűen egy eszmére, egy tanra akar minket tanítani, hanem saját életformájára. Akkor értettem meg igazán szavait, ha életközösségre lépek vele, minden gondolatom az övé, akaratomat átengedem neki, s minden jót érte teszek. Ha nem veszem komolyan szavait, nem veszem komolyan személyét sem.
A házépítés hasonlata ugyanakkor azt is szemlélteti, hogy Krisztus-követésünket és vallásosságunkat nem tekinthetjük földi életünkben befejezettnek, hanem szüntelenül építkeznünk, fejlődnünk, növekednünk kell. Építsünk Krisztusra, fejlődjünk lélekben őbenne és ő növekedjék bennünk!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és dicsőítünk Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz közbenjárónk az Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered szükségleteinket. Engedd csak azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami lelkünk üdvösségéhez szükséges. Ámen.