Napi evangélium

Egy alkalommal: Fülöp találkozott Nátánáellel, és közölte vele: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak, a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg!” – felelte Fülöp.

Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”

Elmélkedés:

A Krisztus-követés és az újabb tanítványok érkezésének lépéseit mutatja be a mai evangélium, amelyben Fülöp az Úrhoz vezeti Nátánáelt. Egyesek – köztük Fülöp – találkoznak Jézussal és felismerik benne azt a személyt, akit érdemes követni, s akinek érdemes a tanítványává lenni. Élményszerű találkozásukról nem hallgatnak, hanem elmondják másoknak. Az újabb tanítvány-jelöltek számára nem elég a lelkes tanúságtétel, ők is személyes élményt szeretnének.
Így kerül kapcsolatba Jézussal Nátánáel, akit a keresztény hagyomány azonosít a mai napon ünnepelt Szent Bertalan apostollal. Most találkozik először az Úrral, de ez az első élmény is hitvallásra készteti őt: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Bizonyára a személyes találkozás hatása ez, hiszen ez a zsidó férfi már sokat hallhatott Jézusról, de eddig még nem találkozott vele.
Mi is oly sokat hallunk Jézusról, rendszeresen olvassuk életének történetét és tanítását, de vajon mit ébreszt bennünk, amikor személyesen találkozhatunk vele? Mit érzünk, amikor szentségimádást végzünk vagy szentáldozáshoz járulunk? Mit érzünk, amikor megbocsátja bűneinket? Jézus jól ismer bennünket és ismeri életünket. Akkor is tudja, mit csinálunk, amikor mi nem vesszük észre közelségét és jelenlétét. A vele való találkozások pedig megújítják elkötelezettségünket mellette.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!