Napi evangélium

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”

Elmélkedés:

A megváltás forrása Isten irántunk való szeretete, amelyet nem kiérdemlünk cselekedeteinkkel, hanem ajándékba kapjuk. A megváltás művében minden értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért történik. Erről a szeretetről tanított Jézus, ezt tanúsította a szenvedés vállalásával és halálával. Reményünk szerint ezzel az irgalmas szeretettel találkozunk majd halálunk és feltámadásunk után az örök életben. Isten nem akar minket elítélni bűneink és engedetlenségünk miatt, hanem a legvégsőkig elmegy annak érdekében, hogy megmentsen minket. A megváltás titkát így foglalja össze Jézus a mai evangéliumi részben: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
A megváltás az isteni szeretet csodája, amellyel a mennyei Atya egyszülött Fiát adta a világnak, aki a keresztfán feláldozta életét az emberek megváltása érdekében. Jézus önfelajánlása és áldozata azt eredményezi, hogy új életet ad neki az Atya a feltámadásban. Ha hiszek Jézus feltámadásában és kész vagyok arra, hogy felajánljam életemet Istennek, akkor remélhetek abban, hogy feltámadok az örök életre.
A hit nem kényszer egyetlen ember számára sem, hanem Isten ajándéka, amelyet elfogadva boldoggá, teljessé és értékessé válik életünk. Elfogadom-e, hogy Isten teljessé tegye az életemet a hit által?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges. Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik.