Napi evangélium

Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek, odaszóltak Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged.” Jézus azonban így válaszolt: „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”

Elmélkedés:

Az ördöggel való szövetkezés képtelen rágalma után Márk evangélista visszatér a Jézust felkereső családtagokhoz, akik hallhatták azt a szóbeszédet, miszerint Jézus „eszét vesztette.” Most már kiderül, hogy anyjáról és más rokonokról van szó. Egyáltalán nem biztos, hogy hitelt adtak ennek a szóbeszédnek, de úgy gondolták, hogy már maga a híresztelés is rossz fényt vet a családra, s ezért jobb volna mielőbb véget vetni ennek. Érdekes mozzanat, hogy amikor megérkeznek, nem mennek be a házba, ahol Jézus éppen tartózkodik és tanít. Nem arról van itt szó, hogy a nagyszámú tömeg megakadályozza őket ebben, hanem inkább távolságtartásukat fejezik ki ilyen módon. Nem mennek be a házba, hanem üzennek Jézusnak és megpróbálják kihívni őt.
A történetben szereplő személyek helyzete, tartózkodási helye ezúttal jelzi a szereplők Jézushoz való viszonyát. A házon kívül tartózkodókat inkább kívülállóknak, keresőknek, bizonytalanoknak neveznénk, míg azok, akik bent vannak a házban és hallgatják az Úr tanítását, egységben vannak vele. Az épület látható viszonyítási pontja helyett azonban válaszában Jézus egy új viszonyítási pontot jelöl meg: „Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”
A mennyei Atya akaratának elutasítása vagy elfogadása határozza meg azt, hogy kívülálló maradok-e vagy egységben élek Krisztussal.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel minden nap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenekfölött!