Napi evangélium

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

Elmélkedés:

Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok ünnepén az evangélium a tizenkét apostol kiválasztásáról és nevük felsorolásáról szól. E tizenkét személy lett a magja a krisztusi közösségnek, az Egyháznak. Miért hozta létre Jézus ezt a közösséget? Miért akarta, hogy követői közösséget alkossanak? A válaszhoz onnan kell kiindulnunk, hogy Jézus az üdvösség örömhírének hirdetője és az üdvösség közvetítője. Lukács bátran hirdeti ezt, ezért is nevezi Jézust írásában Üdvözítőnek. Az üdvösség műve nem Jézus mennybemenetele után kezdődik, mintha az apostolok kezdtek volna hirdetni egy üdvözítő tanítást. Az üdvösség Jézus Krisztus személyével kezd el megvalósulni a világban. Egész életében, valamint halálában és feltámadásában is Üdvözítőnek mutatkozik.
Jézus azt szeretné, hogy az üdvösség műve távozását követően is folytatódjék. Azért gyűjt maga köré tanítványokat és azért választja ki az apostolokat, hogy tanúi és küldöttei legyenek, akik az általa megkezdett munkát folytatják. Az üdvösség nem emberi elképzelés, elgondolás, hanem Isten terve az emberrel. Az üdvösség út, amelyen az ember jár és Istenhez ér. Ezen az úton az apostolokra alapozott Egyház vezet minket a Krisztustól, az Üdvözítőtől kapott megbízás alapján. Máshová vezető utakon sem elindulni, sem haladni nem érdemes.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor minden emberi hang és szó, lárma és zaj között felfigyeltél a vak szavára, akinek hitvallása füledbe jutott. Ez állított meg és késztetett arra, hogy meggyógyítsad őt, visszaadjad szemevilágát. Hitét jutalmaztad meg ily módon. Te ma is meghallod, amikor bizalommal fordulunk hozzád: gyógyítsd meg lelki vakságunkat! Adj nekünk hitet! Add nekünk a hit látásmódját! Add, hogy a hit megnyissa szemünket és szívünket, és felismerjük mindazt, ami üdvösségünkhöz szükséges. Add, hogy a hit erejével mindig a te utadon járjunk! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!