Napi evangélium

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.

Elmélkedés:

Zakariásnak és Erzsébetnek nem volt gyermeke, és idős koruk miatt már nem is remélték, hogy gyermeknek adhatnak életet. Isten angyala azonban azt az üzenetet hozta a templomban éppen szolgálatát ellátó Zakariásnak, hogy gyermekük fog születni. A küldött azt is közli vele, hogy a születendő gyermekkel nagy tervei vannak Istennek. Zakariás nem hisz az angyalnak, ezért megnémul. Némasága csak a gyermek születésekor szűnik meg. Az isteni útmutatásnak megfelelően Jánosnak nevezik el a gyermeket, aki az eljövendő Messiás előhírnöke lesz. Felnőtt korában az Istentől kapott küldetésének megfelelően megtérést és bűnbánatot hirdet, és megkereszteli a Jordán folyóban a hozzá érkezőket. Ezen tevékenysége miatt nevezzük őt Keresztelő Jánosnak, az ő születését ünnepeljük a mai napon.
Keresztelő János még arra sem tartotta méltónak magát, hogy az eljövendő Messiás szolgája legyen, annyival nagyobbnak tartotta Jézust önmagánál. Ő volt a megtérést hirdető, a pusztába kiáltó személy, aki előkészítette a népet a Megváltó érkezésére. János sajátos küldetésében mindannyian felismerhetjük, hogy keresztény küldetésünk egyik eleme, hogy utat készítsünk Jézus számára az emberekhez. Segítsen ebben minket a Szentlélek!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és aszerint cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert te vagy lelkünk és testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb, jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor és mindörökkön örökké.