Napi evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.”

Elmélkedés:

Az Úr tanítása
A mai evangéliumban Jézus pontosan megnevezi, hogy mi az alapja annak a kapcsolatnak, ami közte és követői között fennáll. Ezt mondja: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat.” A kapcsolat a szeretettel kezdődik. Megtapasztaljuk Krisztus szeretetét és viszonozzuk azt. Ez azonban nem merülhet ki szavak hangoztatásában vagy valamiféle kiüresedett érzésben, hanem abban mutatkozik meg, hogy az Úr tanítása szerint élünk. Ez utóbbi mutatja meg azt, hogy mennyire gondoljuk komolyan szeretetünket. Ha valóban szeretjük Istent, akkor tanításának egyre jobb megismerésére és megértésére törekszünk, illetve arra, hogy aszerint éljünk.
„Aki szeret engem, megtartja tanításomat.” Milyen tanításra gondol Jézus? Minek a megtartására kapunk keresztény emberként meghívást Istentől? Jézus nem parancsok sokaságával és törvények gyűjteményével áraszt el bennünket, hanem nagyon röviden és lényegretörően mondja el, hogy mit kíván tőlünk: életünk legfőbb vezérelve a szeretet parancsa legyen. Szeressük Istent mindenekfelett és szeressük felebarátainkat! Észre kell vennünk azt is, hogy Jézus esetében ez a parancs, ez a kérés olyan szóbeli kijelentés, amelyet ő a gyakorlatban megvalósított. Egészen odaadta magát Istennek a kereszten, hogy ilyen módon is kimutassa, semmit nem helyez Isten szeretete elé. És egészen odaadta magát az embereknek, hogy megmutassa szeretetét. Az utolsó vacsora megható jelenete, amikor az Úr megmossa tanítványai lábát. E cselekedetében is a teljes odaadást kell felismernünk.
„Aki szeret engem, megtartja tanításomat” - mondja Jézus. Jogosan támasztja ezt az igényt minden követője számára, hiszen ő ugyanezt megélte a mennyei Atyával való kapcsolatában. Azért tette meg mindazt, amit az Atya kért tőle és azért engedelmeskedett mindhalálig az Atyának, mert szereti az Atyát. Ha ez nem így volna, nem volna hiteles a kérése.
„Aki szeret engem, megtartja tanításomat.” Sokan nehéznek tartják Jézus tanítását és azt hangoztatják, hogy túl magasra tette a mércét, nem képesek megtartani Isten parancsait. Vajon miért nem képesek erre? Nemde az lehet ennek hátterében, hogy valójában nem szeretik Istent? Nemde a szeretet megtartását tagadják meg ők? Nemde felmentést adnak maguknak a szeretet parancsa alól?
Jézus kijelentését kiegészíti a következő üzenet, amelyet János apostol és evangélista fogalmaz meg egyik levelében: „Abból tudjuk meg, hogy ismerjük Jézust, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt” (1Jn 2,3-6). Megismerni, meghallgatni és követni Jézust azt jelenti, hogy teljesítjük amit mond. Teljes meggyőződéssel rálépünk arra az útra, amelyen a mi Urunk is járt, a szeretet útjára, az engedelmesség útjára, az igazság útjára és az öröm útjára. Krisztus tanításában felismerhetjük a szeretet teljességét, az engedelmesség értékét, az egyedül üdvözítő igazságot és az öröm kiáradását. Lépjünk rá erre az útra és megtapasztaljuk, hogy Krisztus vezet minket ezen az úton az örökkévalóság felé.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!