napi evangelium






Napi evangélium


2015. április 19. – Húsvét 3. vasárnapja

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”

Lk 24,35-48


Elmélkedés:

Tanú vagyok Egy-egy súlyos közlekedési balesetet vagy bűncselekményt követően gyakran előfordul, hogy a rendőrség szemtanúkat keres. Mivel nem áll elegendő információ rendelkezésre, ezért a nyomozó hatóságok a televízióban és az újságokban közzéteszik, hogy olyan személyek jelentkezését várják, akik látták az esetet, annak szemtanúi voltak. Ha szerencséjük van, jelentkeznek azok, akik esetleg arra jártak és észrevettek valamit, más esetekben hiába a hírverés, nem jelentkeznek olyanok, akik tanúskodni tudnának.
Természetesen nem Jézus életét és feltámadását akarom balesethez vagy bűnesethez hasonlítani, hanem a tanúk miatt említem a példát. A mai evangéliumban a feltámadt Jézus Krisztusnak egy megjelenéséről olvasunk. Lukács evangélista nem nevezi meg pontosan, hogy kik voltak jelen ebben az esetben, de könnyen kitalálhatjuk, hogy a tizenegy apostolról van szó, illetve rajtuk kívül még további személyekről, akik Jézus tanítványai voltak. Ez utóbbiak jelenlétét egyértelműen igazolja a leírás bevezető mondata, miszerint az Emmauszból visszatért két tanítvány beszámol arról, hogy hazafelé csatlakozott hozzájuk valaki, akit ugyan útközben nem ismertek fel, csak lelkesen hallgatták szavait, de amikor betért hozzájuk és megtörte számukra a kenyeret, akkor megvilágosodott előttük, hogy az Úr Jézus az. Az Úr megjelenését tehát az ő beszámolójuk, pontosabban tanúskodásuk előzi meg.
Ezt követően jelenik meg a halálból feltámadt Krisztus. Élőként mutatkozik előttük, beszél hozzájuk, megmutatja a keresztre feszítéskor szerzett sebeit, eszik a szemük láttára. Mindezek segítségével meggyőződhetnek arról, hogy nem szellemet vagy kísértetet látnak, hanem valóban Jézus Krisztus áll előttük feltámadt, megdicsőült testében. Jézus ezzel fejezi be szavait: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek” (Lk 24,46-48).
Elmélkedésünkben az utolsó mondatra térjünk ki. Jézus kijelenti, hogy a jelenlévő apostolok és tanítványok az események tanúi, az ő életének tanúi, az ő szenvedésének és halálának tanúi, az ő feltámadásának tanúi. Jézus részéről nem kérés vagy felszólítás hangzik el, hogy legyenek tanúk, hanem kijelentést tesz. Ő nem tanúkat keres, hanem kijelenti, hogy az ott lévők a tanúk, s ezzel kijelöli jövőbeli feladatukat. Itt semmi helye nincs az ellenkezésnek, nem is tiltakozik senki, hanem azonnal megértik, hogy valóban ők a tanúk.
A feltámadt Krisztus tanúja és a feltámadás tanúja az lehet, aki teljes meggyőződéssel kész megvallani, hogy a keresztre feszített Jézus újra él, mert feltámadt a halálból. Tanú az lehet, akit még a halálos fenyegetés sem tántorít el attól, hogy kitartson az igazság és az igazság hirdetése mellett. Tanú az lehet, aki legyőzi félelmeit és bátran indul, hogy tanúságot tegyen. Tanú az lehet, akit a Szentlélek megerősít a tanúságtételben.
Zárhatnánk mai elmélkedésünket azzal, hogy az Úr minket is arra kér, hogy legyünk a feltámadás tanúi. Esetleg mondhatnánk, hogy felszólít arra, hogy legyünk a tanúi. Ezzel azonban kissé eltávolodnánk az evangélium igazságától. Jézus engem sem kér vagy felszólít, hanem kijelenti, hogy én is tanú vagyok.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te több alkalommal megjelentél apostolaidnak s élőként, feltámadt testedben mutatkoztál meg előttük. Az ő hitüknek a veled való személyes találkozás volt az alapja. Apostolaid azzal váltak a feltámadás tanúivá és bátor hirdetőivé, hogy személyesen találkozhattak veled, a Feltámadottal. Segíts megértenünk halálod és dicsőséges feltámadásod titkát, hogy mi is tanúid lehessünk! Kereszthalálod magában hordozta bűneinket, feltámadásod pedig magában hordozta a bűntől való megszabadulásunkat. Adj bocsánatot bűneikre!
 


 
 
Feliratkozás a napi evangélium küldéshez (ingyenes)

Név:

E-mail cím: