Napi evangélium

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!”
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”

Elmélkedés:

A csodák és gyógyítások után Márk evangélista áttér az Isten országáról szóló jézusi példabeszédekre. Először a magot elvető emberről olvasunk, majd a vetés növekedéséről és a nagyra növő mustármagról.
Ha figyelmesen olvassuk a Szentírást, észrevesszük, hogy Jézus soha nem mondja meg kifejezetten, hogy mit is jelent az Isten országa. Példabeszédekben beszél róla, amelyek igencsak talányosak és továbbgondolásra késztetnek minket. Tulajdonképpen egyetlen dolgot állít csak az Isten országáról, azt, hogy közel van, elközelgett. Azt is bátran kijelenthetjük, hogy mást értett ezalatt, mint kortársai. A farizeusok vallási csoportja az Isten országának, uralmának megvalósulásán az ószövetségi törvények tökéletes megvalósulását érthették, míg más vallási csoportok a zsidó nép politikai függetlenségére gondoltak. Jézus egyik elképzeléshez sem csatlakozik.
Jézus példabeszédei az Isten országáról nyitottak. Isten emberek feletti uralmát érthette alatta, amely azonban nem szolgasági viszonyt eredményez, hanem az ember igazi szabadságát, hogy Istennek engedelmeskedjen. Isten uralma nem leigázza vagy megalázza az embert, hanem elhozza számára az igazságosságot, a békét, a szeretetet és az életet. Kész vagyok-e jó talajként befogadni az isteni igazságot és tanítást, hogy Isten uralma bennem is megvalósuljon?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható és legjobb Uram, figyelmesen vizsgálom bűneim sebeit, melyeket már gyermekkorom óta hordok. Sírok, mert haszontalanul telt el az idő. Erőm nem elegendő, hogy kitartsak a fáradozásban, erőim hiúságokra pazaroltam.
Mivel te vagy minden jóság és irgalom forrása, hozzád könyörgök kegyelemért és irgalomért, könyörgök, irgalmazz nekem! Érintsd meg lelkemet szerető kezeddel, hiszen te vagy a legjobb orvos, vigasztald meg lelkemet, hiszen te vagy a legjobb vigasztaló!
Svéd Szent Brigitta