Napi evangélium

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”

Elmélkedés:

Keresztelő János születésének és Jézus születésének hírüladásáról olvasunk ma és holnap. A két esemény leírása egészen hasonló Lukács evangélista művében. A párhuzamos leírással Lukács azt szeretné kiemelni, hogy a két gyermeknek különleges szerepe van az üdvtörténetben, ugyanakkor Jézus személye jelentősebb Jánosnál. János születése csodának tekinthető, hiszen szülei, Zakariás és Erzsébet már idősek és nem számíthattak arra, hogy az ő életkorukban még gyermekük születhet. Jézus születése még ennél is nagyobb csoda, ez már valódi csoda, hiszen ő földi apa nélkül, a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fogan meg anyja, Mária méhében.
Mit tanít nekünk Keresztelő János születésének hírüladása? Az evangélista nagyon tudatosan írja le az eseményeket. A történet azzal indul, hogy Zakariás szolgálatot teljesít a jeruzsálemi templomban, s az egyik szertartás során angyaltól értesül arról, hogy neki és feleségének gyermeke fog születni. Hitetlenül fogadja a hírt, emiatt megnémul. Szája csak a gyermek születésekor, azaz a hír beteljesülésekor nyílik meg. Az egész leírás előkészíti Jézus születésének hírüladását, azaz a csodás dolgokat olvasva mintegy felkészítjük a lelkünket arra, hogy hittel fogadjuk a továbbiakban a még nagyobb csodát, azt, hogy egy szűz leánytól fog megszületni Isten Fia.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, gyógyítsd meg lelkem sebét megbocsátó tekinteteddel! Adj szívembe igaz bűnbánatot, mely az irántad való őszinte szeretetből fakad és nem félelemből. Kész vagyok a gyógyulásra. Kész vagyok elhagyni a bűn útját. Kész vagyok engedelmeskedni neked, hogy megtaláljam életem értelmét. Tudom, hogy a bűnbánat útja vezet hozzád. A bűnbánat vezet az üdvösségre.