Napi evangélium

Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

Elmélkedés:

Amikor útja során Jézus betér a názáreti zsinagógába és ott beszédet intéz azokhoz az emberekhez, akik jól ismerték őt, a kezdeti helyeslést követően szavai nagy felháborodást váltanak ki, és mindenki szembefordul vele. Az ellenségeskedés odáig fajul, hogy az életére akarnak törni. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy Jézus egy kicsit provokálta is hallgatóságát, amely aztán kiváltotta az ellenséges viselkedést. Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus szavai arra indították őket, hogy színt valljanak. Úgy vélték, hogy jól ismerik Jézust, aki az ő körükben nevelkedett fel, e városban töltötte fiatalkorát. Most viszont olyan dolgokat állít magáról, hogy ő az Isten küldötte, s ez elfogadhatatlan számukra.
Pontosan ilyen helyzetbe állít minket is sokszor Jézus. Nem bólogathatunk nagyokat a szép szavak hallatán, hiszen ennél többet kér a mi Urunk. Éljünk tanítása szerint! Ekkor derül ki, hogy készek vagyunk-e elkötelezni magunkat mellette. Jézus szavait egy ideig helyeseljük, igaznak tartjuk, aztán amikor komolyra fordul a helyzet, akkor mi is választás elé kerülünk. Színt kell vallanunk, nem halogathatjuk a döntést, ki kell fejeznünk, hogy hová húz a szívünk. A Jézus melletti elköteleződés választása nem könnyű. Hogyan viselkedek, amikor kemény kérdések és nehéz helyzetek elé állít engem?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, látod számtalan kérdésemet: Mit kell tennem? Mi lesz a jövőm? Mi lesz velem? Sokszor kétségbe esek, olyan kicsinek érzem magam, egyedül a problémáimmal. De te mutatsz egy szál virágot, és a bizalomra tanítasz. Bizalomra benned, bizalomra másobban. Hiszem, Uram, hogy mindennél drágább nagyok neked, hogy úgy fogadsz el, amilyen nagyok. Neked adom a félelmeimet, te jobban tudod, mire van szükségem! Uram, gyógyíts engem, hogy gyógyíthassak másokat. Add, hogy a kétségbeesés helyett reményt, a sötétségbe fényedet vigyem. Add, hogy vigasztaljak, legyek megértő, szeressek, amint te szeretsz engem!