Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.” Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”

Elmélkedés:

„Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” (Mt 12,48) – teszi fel a kérdést Jézus a mai evangéliumban. A részlet félreértésre ad okot. Természetesen nem arról van itt szó, hogy Jézus megtagadja édesanyjához és rokonaihoz fűződő szeretetkapcsolatot, hanem az evangéliumok nyelvezetére jellemző túlzó kijelentéssel találkozunk itt is, amelynek az a célja, hogy felértékelje a Jézussal való tanítványi kapcsolatot. Érthetőbb a kijelentés, ha rögtön utána tesszük a folytatást is: „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám” (Mt 12,50).
Tanítványnak lenni nem egyszerűen azt jelenti, hogy valamiféle értelmi képzésen veszt rész valaki, amelyet Jézus tart számára, hanem életközösséget jelent Jézussal. S ha az ő számára a mennyei Atya akaratának a teljesítése a legfőbb cél, akkor tanítványainak is erre kell törekedniük. A tanítványi élet lényege Jézus követése, aki a mennyei Atyához vezet minket. A vérszerinti rokonságnál is fontosabb, hogy az Úr követői legyünk, s engedjük, hogy az Atyához vigyen bennünket.
Tanítványnak lenni azt is jelenti, hogy egy közösséghez tartozunk. Jézus egy új közösséget hoz létre, s mindannyiunkat meghív, hogy ehhez a közösséghez, az Egyházhoz tartozzunk. Ha engedelmesen fogadom tanítását és tettekre váltom azt, olyan tanítványa vagyok, aki valóban az ő családjához tartozik. Miként a kereszten, úgy ma is kitárt karral fogad magához.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Légy kegyes gyermekeidhez, isteni Nevelőnk! Add, hogy parancsaid hűséges követői legyünk, a Te képmásodra hasonlítsunk, és amennyire rajtunk áll, Téged mint jóságos Istent, és ne mint kérlelhetetlen bírót ismerjünk meg. Hadd éljünk a Te békédben, és jussunk el a Te Városodba! A kimondhatatlan bölcsességben akarunk élni nappal és éjjel, az utolsó ítélet napjáig dicsérettel Neked hálát adni. Minden jóért, szépért, bölcsért, igazért Neked legyen tisztelet örökké.
Alexandriai Szent Kelemen