Napi evangélium

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Elmélkedés:

Jézus egyre komolyabb tanácsokat ad apostolainak, mielőtt útra küldi őket. A tanítványoknak mindenkor azzal a tudattal kell útnak indulniuk és küldetésüket teljesíteniük, hogy Krisztus követségében járnak, ezért nem az ő személyük a fontos, hanem azé, aki küldte őket. Jézus nevében kell beszélniük és tanúságot tenniük. Nem helyezhetik önmagukat Krisztus személye elé. E lelkület tömör megfogalmazása így hangzik a mai evangéliumban: „Nem különb a tanítvány mesterénél” (Mt 10,24). Soha nem találunk más személyt, aki fontosabb igazságokat taníthatna nekünk, mint Jézus, hiszen az ő tanítása az életet és az örök életet jelenti. Tanítását hallgatva mindig új oldalról ismerhetjük meg feladatainkat, ha életünk végéig tanítványai maradunk. Szenvedésével és halálával végigjárta előttünk az emberi élet útját. Induljunk el Jézus követésének útján! Indulni csak szabadon és Istentől vezetve érdemes.
A küldetés teljesítése veszélyekkel járhat, hiszen nem mindenki fogadja szívesen Krisztus tanítását, s ez a küldöttekkel szembeni magatartásban nyilvánul meg. Ennek ellenére nincs okuk a félelemre, hiszen az isteni gondviselés mindig vigyáz rájuk.
Az evangélium utolsó szakasza arra figyelmeztet minket, hogy az üdvösség elnyerése szempontjából milyen jelentősége van a tanúságtételnek. Az Atya örök országába való bejutásnak ugyanis az a feltétele, hogy a tanítvány hűséges maradjon Mesteréhez, Jézushoz.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt, hogy a szeretettől testvér legyen.