napi evangelium






Napi evangélium


2012. november 1. – Csütörtök, Mindenszentek

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”

Mt 5,1-12a


Elmélkedés:

Kövessük a szenteket!
November hónap első napján Mindenszentek ünnepét tartja a katolikus Egyház. Azokat ünnepeljük e napon, akik hitünk szerint eljutottak mennybe, azaz életük beteljesedett. A legtöbben úgy gondolnak a szentekre, mint rendkívüli emberekre, akik rendkívüli cselekedetekre voltak képesek. Talán van ebben egy kis igazság, hiszen a szentek egyedülálló módon felismerték koruk hiányát, szükségét, és választ adtak arra, megoldást találtak. De ha így szemléljük a szenteket, nem tekintjük őket követendő példaképeknek. Életszentségük valójában nem elérhetetlen vagy megvalósíthatatlan számukra. Voltak rendkívüli tetteik, de talán mégsem ettől váltak szentekké, hanem attól, hogy a hétköznapokban megélték a szeretetet, hűségesek maradtak hivatásukhoz. És a mindennapos kitartás a hitben, az Isten mellett tette őket szentekké.

A Hit évében egy érdekes dologra figyeljünk oda a szentekkel kapcsolatban! Élettörténetüket olvasva sokszor találkozunk azzal, hogy ők is átélték a „lelki szárazság, a lelki sötétség” időszakát. Nekik is voltak kísértéseik, bennünk is felébredt a kételkedés, néha szinte egészen közel jártak ahhoz, hogy elveszítsék hitüket. Olykor bennük is feltámadt a gondolat, hogy cselekedeteik semmit sem érnek Isten előtt, felébredt bennük a félelem, hogy a pokolra, a kárhozatra jutnak. Aki nem hívőként szembesül ezekkel a dolgokkal, aki nem érti az életszentség lényegét, vagy aki nincs tisztában a szentek tiszteletének katolikus tanításával, bizonyára csodálkozva kérdezi: „Hogyan avathat az Egyház ilyen személyeket boldoggá, szentté? Miért kell ilyen embereket tiszteletben részesítenünk? Hogyan lehetnek ők példaképek?” Az ilyen kérdések azt tükrözik, hogy a szentek tisztelete sok kritikát váltott ki az Egyház története során. Ha gúnyos hangvételűek az ilyen kérdések, akkor talán van bennük egy kis rosszindulat is, de úgy vélem, hogy sokkal inkább tudatlanságból fakadnak. E tudatlanság eloszlatása érdekében fontos tisztáznunk a következőket.

A szenteket tisztelet illeti meg, ami nem egyenlő az imádással, amely egyedül Istennek jár. A szenteket nem „önmagukért” tiszteljük, hanem azért, mert Isten dicsőségét sugározták, jócselekedeteiket Isten csodálatos működésének tulajdonítjuk. De nem jelenti ez azt, hogy passzív eszközök voltak csupán Isten kezében, hanem arról van szó, hogy teljesen átadták magukat Istennek, hogy ő tegyen általuk jót a világban.

Életszentségük nem egyenlő Isten teljes és tökéletes szentségével, hanem állandó törekvést jelent, Isten akaratának folyamatos megismerését és teljesítését, helytállást a hétköznapok szolgálatában.

És mit bizonyít az, hogy voltak kísértéseik, gyenge pillanataik? Azt, hogy emberek voltak. Emberként küzdöttek hibáikkal, bűneikkel. Úgy törekedtek az üdvösségre, hogy közben tisztában voltak azzal, hogy az üdvösséget el is lehet veszíteni, azaz a kárhozatra is lehet jutni. Aki vakmerően bízik Isten irgalmában és azt hiszi, hogy Isten jósága őt akkor is üdvözíteni fogja, ha gonoszak a cselekedetei, az nagyon messze jár az életszentségtől. A szentek éppen azért fáradoztak, azért dolgoztak és szolgálták embertársaikat teljes odaadással és szeretettel, mert megértették, hogy munkálkodniuk kell az üdvösség elnyerése érdekében és nem maradhatnak tétlenek, mert különben elveszítik az örök életet és a kárhozat lesz osztályrészük.

Legyenek példaképeink a szentek! Tanulmányozzuk életüket, főként saját védőszentünk életét! Imádkozzunk hozzájuk rendszeresen és kérjük közbenjárásukat! Kövessük a szenteket az életszentség útján!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! Tudjuk, hogy az életszentség útja a szeretet útja, a szeretet megélésének útja. Segít minket abban, hogy egyre jobban törekedjünk akaratod megismerésére és teljesítésére! Segíts bennünket a szeretet gyakorlására mindenki felé! Segíts minket szentté válni!
 


 
 
Feliratkozás a napi evangélium küldéshez (ingyenes)

Név:

E-mail cím: