Napi evangélium

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”

Elmélkedés:

A ma ünnepelt Tamás apostol kételkedése, illetve hitetlensége a feltámadt Jézussal való személyes találkozás alkalmával szinte pillanatok alatt alakul át lelkes hitté, amely annak megvallására készteti őt, hogy Jézust Urának és Istenének tekinti. Hasonló hitválságon néhány nappal korábban a többi apostol is átment, s bennük is az ébresztette fel a kereszthalál miatt elhaló hitet, hogy Jézus újra él és találkozhatnak vele. Amikor a szokásosnál súlyosabban nehezedik vállunkra az élet keresztje, és amikor szenvedésekkel küzdünk vagy próbatételek érnek minket, a mi hitünk is meggyengülhet. A feltámadt Jézus ekkor elindul, hogy újra az élő hit örömére és boldogságára ébresszen minket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.